1859. szeptember 30-án született BENEDEK ELEK, író, újságíró, „a nagy mesemondó”

Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment, majd újságíró lett: a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. Öt évig töltötte be ezt a tisztséget. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott, emellett számos lapban publikált álnéven.

Benedek Elekről készült utolsó fotó
(1929)

Hamarosan részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv – amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.

1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia.hu)

BENEDEK ELEK: EMLÉKKÖNYVBE

Koldust, ha látsz, – és látsz bizonnyal –
Ajtód s szíved ne légyen zárva:
Fejed ne forditsd el iszonnyal,
Mert rongyos, piszkos a ruhája.
Ki volt, mi volt? – ne tudakoljad,
Fájdalmait ezzel is tetézve,
S amit ad jobbkezed, ugy adjad,
Hogy balkezed ne vegye észre.
Gondold, hogy e szegénynek is volt
A földi jóban része dúsan:
Hogy volt idő, mikor az égbolt
Ő rája sem borula búsan.
Gondold: a sors, mely változékony,
Király is lett már koldus, árva…
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtós s szíved ne légyen zárva!

A TEVE MEG AZ EGÉR – BENEDEK ELEK meséje

Egyszer egy teve mit gondolt, mit nem magában, faképnél hagyta a gazdáját, s elindult világgá. Kötőfék volt a fejében, s a kötőfék hosszú szára vonszolódott a földön utána. Meglátja ezt egy kis egerecske,s – hopp! – szájacskájával megfogja a kötőfék szárnak a végét, hirtelen elébe iramodik a tevének, s megy előtte, mintha ő vezetné.
– Na lám – cincogott a kis egér -, micsoda egy erős egér vagyok én!