Majd elkezdek csendben élni
alig írok, szinte nem is szólok
reggel a madárnak enni adok
halkan öltözöm a félhomályban
észrevétlen távozom
Kulcs csörren alig a zárban
már a kapun túl járok
alszik a ház akár egy tábor
magamban csevegek messze távol
tervezem a napot és fényét
Időm szűkéből telik a tisztázás
a lassú lépkedés, vargabetűk a cél felé
alig írok, verssé avatom a hallgatást
nézem magamat, ahogy ás’
arcomon a boldogultak vigyora
És jó így, a külvilág kiiktatva
falak lefestve, szemét összegyűjtve
teli a gyógyszeresszekrény
csak fejem véti el az irányt
a régi srófra jár:
akkor vagyok boldog, mikor nem érzem
régi törvény és működik
forró tea, langyos híg kávé a kézben
lármásan csendes napokat élek itt
nem is értem honnan indultam?
(Majd elkezdek csendben élni
nem is akarok mást
kérdés lesz-e erőm
végignézni az észrevétlen pusztulást
e csendes napok hívó zajában.)
Nyírfalvi Károly (1960-2017) költő, szerkesztő
„…nem akartam megfelelni a várakozásoknak, nem akartam megmondó ember lenni, nem akartam mindig tisztázni, mit akarok mondani, ellenben igyekeztem világosan, érthetően, letisztult formában, és úgy írni, ahogy mások nem, még ha a téma jól ismert, közhelyszótárba illő tartalom, és fogalom volt is.”
“Nyírfalvi Károly Békéscsabán született, diákévei és munkásságának kezdete Pécshez kötötték, itt is kötött házasságot. Budapestre költözésük után tíz éven át volt a Bőrklinika könyvtárosa. 2005 májusában került a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, ahol a könyvtár raktárában találta meg a helyét. Mindenki ismerte, kedves, segítőkész, érzékeny, művelt férfi volt. Munkáján túl örömmel vett részt és vállalt feladatokat múzeumi, könyvtári programokon, rendezvényeken.
Szenvedélye a művészet és a költészet volt. Életének hivatást a vers és az irodalom adott. Több verseskötete is megjelent, a legutóbbiak 2015-ben. Maga is sűrűn lektorált verseket online irodalmi honlapokon. Számos nyomtatott és online irodalmi folyóiratban jelentek meg versei, írásai. Költői mivoltát a Múzeumban is kamatoztatta. Verse jelent meg a Múzeum Közleményeiben és rendszeresen tisztes búcsúzó versekkel köszönt el távozó, nyugdíjba vonuló és elhunyt munkatársainktól, melyből az évek folyamán egy kis gyűjteményre való született. Váratlanul ment el, utolsó munkanapján, elmenőben egy tablót szorítva magához, még a másnapi viszontlátással búcsúzott…”
(Forrás: mezogazdasagimuzeum.hu)
Legfrissebb hozzászólások