1916. június 8-án született Francis Harry Compton Crick angol molekuláris biológus, biofizikus, neurobiológus, aki 1962-ben James Watsonnal és Maurice Wilkins-szel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült a DNS szerkezetének megfejtéséért.
Francis Crick fizikusnak tanult a londoni egyetemen, doktori tanulmányait viszont félbeszakította a II. világháború kitörése. Az ifjú Crick mágneses és akusztikus aknákat fejlesztett a haditengerészetnél. A háború után, más fizikushoz hasonlóan, Erwin Schrödinger nagy hatású, Mi az élet? című könyve miatt Crick is a biológia iránt kezdett érdeklődni.
Francis Crick 1947-ben, kutatási támogatásért fordult az MRC-hez (Medical Research Council), és ezt írta: „Engem az élő és az élettelen közötti határterület érdekel: fehérjék, vírusok, baktériumok és a kromoszómák szerkezete. Célom – bár ez jelenleg távolinak tűnik – hogy ezek működését szerkezetük révén értsem meg, azaz az őket alkotó atomok térbeli eloszlásából, amennyiben ez lehetséges. Ezt a megközelítést nevezhetnénk a biológia kémiai fizikájának.” (Ma ezt nevezzük molekuláris biológiának).
Crick 1949-ben kapott állást Max Perutz fehérjeszerkezet-kutató munkacsoportjában a szintén fizikus William Lawrence Bragg által vezetett Cavendish-laboratóriumban, Cambridge-ben. Itt megtanulta a röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálat elméletét és gyakorlatát. El is kezdte a fehérjekutatást ezzel a módszerrel, de 1951-ig (35 éves koráig) sem jutott még el doktori disszertációja befejezéséig. Ekkor találkozott az intézetben a huszonhárom éves amerikai James Dewey Watson-nal, akivel azonnal egymásra találtak. Mindketten meg voltak győződve arról, hogy a biológia legfontosabb molekulája a DNS, és legfontosabb kérdése a DNS szerkezete. Ezzel vette kezdetét a két zseniális ember „őrült hajszája”, hogy megoldják a nagy titkot.
Érdekesség, hogy a két fizikus nem kísérletezgetett, hanem beszélgettek, vitatkoztak, ötleteltek, ráadásul leginkább a Sashoz címzett cambridge-i kocsmában, illetve golyókkal és pálcikákkal építettek modellt, kollégáik nem is tekintették többre az egészet, mint primitív játéknak. Pedig ilyen előzmények után született meg 1953 tavaszán az a szerkezeti modell – pontosabban, csak javasolt modell, amelynek helyessége csupán húsz évvel később bizonyosodott be véglegesen – és az ezt leíró, alig kétoldalas cikk a Nature-ben, amely a Nobel-díjat és a halhatatlanságot biztosította a két szerzőnek.
Crick 1953-54-ben a Brooklyni Politechnikai Intézetben folytatta a fehérjék szerkezetének kutatását és előadásokat tartott a Harvard Egyetemen. Amikor visszatért Angliába, 1976-ig Cambridge-ben folytatta a kutatómunkát.
Még 1952-ben felfedezte, hogy a kikristályosítható dohánymozaik-vírusnak is helikális a szerkezete, 1956-ban pedig feltételezte, hogy a gömb alakú vírusok valójában ikozaéder alakúak és 60 alegységből épülnek fel. Foglalkoztatta a fehérjeszintézis és a DNS-fehérje információáramlás menete. 1958-ban Crick fogalmazta meg a molekuláris biológia centrális dogmáját, miszerint az információ DNS-RNS-fehérje irányban áramlik és sohasem visszafelé, de ezt 1970-ben megcáfolták, amikor kiderült hogy RNS-ről is készülhet DNS. A 60-as és 70-es években Crick sokat foglalkozott az élet eredetével és lehetségesnek tartotta, hogy az spórák formájában az űrből érkezett a Földre (pánspermia elmélet). 1976-ban véglegesen a kaliforniai La Jollába költözött, ahol a Salk Intézetben neurobiológiával kezdett foglalkozni, elsősorban a tudat biológiai-kémiai háttere érdekelte.
Crick ateista volt, fellépett a kreacionizmus iskolai oktatása ellen, önmagát humanistaként határozta meg. 2003-ban 21 másik Nobel-díjassal együtt aláírta a Humanista Kiáltványt. Crick szorgalmazta a Darwin-nap nemzeti ünneppé nyilvánítását. A Nobel-díjon felül számos egyéb díjban és kitüntetésben részesült, megkapta a brit Order of Meritet, de visszautasította, hogy a Brit Birodalom Rendjével kitüntessék vagy lovaggá üssék.
Francis Crick halálos ágyán is utolsó cikke kéziratát korrigálta, de 2004. július 28-án, San Diego-ban végleg lezárult „őrült hajszája”, ekkor hunyt el 88 éves korában, vastagbélrákban.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: ng.hu, matud.iif.hu, wikipedia.hu)
Legfrissebb hozzászólások