Csipkeruhában pózol a május,
virágnyakékkel kecses nyakán,
parfümfelleget repít a szellő,
illata belengi mezők haját,
pipacsparádé, színes kavargás,
vérvörös szárnyú szenvedély,
természet torkából feltörő sóhajt
szél viszi hátán a felhők felé,
pimasz pillanat kopogás nélkül
ront be érzések ajtaján,
nekigyürkőzik, levesz lábamról,
s én megadón tűröm a támadást,
illatok, ízek, bódító színek
kezemet kérik – ám legyen,
behálózott e tavaszi mámor,
s vele örömmel oltár elé megyek.
***
Kerecsényi Éva költő, író, szerkesztő
Fotó: Bognár Imre
Kerecsényi Éva vagyok, olasztanár, asztrológus. 1964-ben születtem Körmenden. Mindig is imádtam olvasni, ízlelgetni a sorokat, együtt szárnyalni, sírni, nevetni az alkotókkal, eljutni általuk ismeretlen, jobbnál jobb helyekre. Az irodalom által új világok nyíltak meg számomra, és remélem, hogy verseimmel én is elrepíthetem az olvasót az érzelmek titokzatos birodalmába. Elsősorban versekben „utazom”, az érzéseimet, élményeimet, a mindennapi történéseket próbálom rímekbe szedni, kifejezetten szívesen kalandozok a természet világában, nagy hatással vannak rám a természetfotók, festmények is. Nagy örömmel olvasom mások verseit, legyen szó akár a klasszikusokról, akár a kortárs költészet nagyjairól.
Írásaim több internetes oldalon is megjelennek, tagja vagyok a Győri Író Alkotók Klubjának, és nagy boldogság, hogy az Art’húr Irodalmi Kávéház egyik szerkesztőjeként ott ülhetek a képzeletbeli kerekasztalnál. Legutóbbi kötetem 2017-ben Lélekfutam címmel jelent meg, verseim több antológiában is helyet kaptak.
Legfrissebb hozzászólások