1905. március 29-én született REJTŐ JENŐ író, kabarészerző, librettista (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery)

„Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja.”

Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő. A magyarosítás során választotta a Rejtő nevet magának. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg. Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyarból, németből és történelemből jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Az elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edző, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán.

19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól.

Ezután Heltai Jenő közbenjárására Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.

Rejtő Jenő aláírása

Egy év múlva újra útra kelt, és Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig, aki a pártfogója volt, írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben arra kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre hazatért. Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a „csínyt”, Rejtő népszerűségének növelése céljából. Végleg hazatért és Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat. Első közös darabjukat, a Gengszteridill-t be is mutatták. Egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot több mint százötven alkalommal adták elő.

A színpadi művek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, első alkotásai – melyek „filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. A Nova Kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket pedig Gibson Lavery néven írta.

Rejtő Jenő emléktáblája szülőháza falán

Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be. Ennek és túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontott a helyzeten az időközben kitört háború és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt.

Spencer Walls (Havas Zsigmond), a negyvenes évek híres magyar krimiszerzője egyik művét P. Howard emlékének ajánlotta.

Legismertebb légiós regényei (P. Howard álnéven): Csontbrigád, Menni vagy meghalni, A fehér folt, A láthatatlan légió, Az elátkozott part, A három testőr Afrikában. A tizennégy karátos autó, Az előretolt helyőrség …….

Humoros és/vagy bűnügyi történetei: Az elveszett cirkáló, A megkerült cirkáló, Vesztegzár a Grand Hotelben, A szőke ciklon, Piszkos Fred, a kapitány, Piszkos Fred közbelép, Az ellopott futár, Egy bolond száz bajt csinál ………..

Westernregényei (G. Lavery álnéven): Nevada szelleme Tigrisvér, Texas Bill, a fenegyerek, Pokol a hegyek között ……

Westernregénye (P. Howard álnéven): A Néma Revolverek Városa

Útirajzai: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam, Badekker csavargók számára …..

LEGENDÁS ALAKJAI:

• Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch, részeges tengerész (Rejtő valós személyről mintázta)
• Fülig Jimmy szállásmester („fregattfőhadnagy”)
• Piszkos Fred, a »Kapitány«, egykori fregattkapitány
• Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök
• Potrien őrmester
• Török Szultán (Boulanger úr), akinek valódi „barátsága” a mai napig kérdéses
• Nagy Levin
• Troppauer Hümér: érzékeny lelkű, de bivalyerős költő
• Wagner úr
• Gorcsev Iván
• Vanek úr, Gorcsev Iván személyi titkára

És különlegességnek íme két verse (mert azt is írt!):

SÍRFELIRATOM

„Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan”

A forró mámor hülye tavaszán
Sokat beszélt és sokat nevetett
Koravén szíve összetört korán
A jelenben nem volt Ő sohasem
A jövője kinevette bután
Élete volt egy sötét rejtelem
A halála: egy epizód csupán
Oktalan volt koldusa sok reménynek
Bolond volt: zsarolta az életet
S mikor az élet keveset adott:
Dacosan, vadul mindent elvetett
Sirassátok e sírban pihenőt,
Nagy mártír volt: a semmi harcosa
Pár könnyel gyászoljátok csendben őt
De útjára ne lépjetek soha
az agyát felszívta a végtelen
a szíve; lent a sírban elrohadt
örökül hagyott néktek, komoly, búsan
Libegő lehetetlen álmokat.
Komédiás volt
A szívével játszott
És fájva sírt hazug rongy könnyeket
Keresztre húzta fáradt mosolya
S kínjából:
A halál váltotta meg.

SÍR (A) FELIRAT

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

És persze néhány elmaradhatatlan MONDAT:

• Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is.
• Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.
• A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
• Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.
• A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.
• Az nevet utoljára, aki először üt.
• Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
• Hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.
• Hogy is van a csavargók nagy mondása? „Mindenütt jó, de legjobb sehol!”

BUDAI ÉVA
rovatvezető

Rejtő Jenő alkotásai itt: