Szent Balázs (születési ideje ismeretlen – 316. február 3.) orvos és püspök
Jankovics Marcell Jelkép-legendárium című művében így meséli el az ünnep hátterét:
„ A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Előbb kenderrost-fésülésre szolgáló gerebennel vagy a len, gyapjú kifésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották: belefojtották a szuszt.
Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.”
BABITS MIHÁLY: BALÁZSOLÁS
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Budai Éva
rovatvezető
Balázs napi népszokások
A szokásról a 17. század óta vannak rendszeres feljegyzések. Az alábbi szöveg 1650 tájáról való:
Ma van szent Balas napia
Rigiektől nekunk szokas hadua
Czegen diakoknak jarni
A hazankent kerőlni,
Aszonyokat czergetni
Azert édes Aczonyvnk
Ne légyen hozzad hijába jarassunk
Kerjunk erted Istenunket
segely sokszor diakokat
Adgial egi kis szalonat
hat tegyunk rajta aldast
agi az Isten erte mast
Adgiatok szalonát
Omedamus reveremus Tandem
hat czinallyunk rantotat
Totus quantus debitorum
Florum germinare.
Adgiatok kalbast
Omedime reveremus laude
hat tegyunk rayta aldast
totus quantus debitorum
Florum germinare.
Adgiatok egi lant
Omedime reuiremus Tandem
kurua bannya ki bant
totus quantus debitorum
Florum germinare.
Oh te édes aszonyunk
érted kis tanczot jarjunk
agi nekunk egi darab szalonat
Czinallyunk vele rantottat
Adgiatok, adgiatok
Vissza ne uegietek
Totus quantus debitorum
Florum germinare.
A színjátékszerű formáktól az egyszerű köszöntésig terjednek a változatok. Némely szövegben utalás van a Balázs-áldásra, másokban farsangi vénlánycsúfoló mondókák szerepelnek, megint más változatokba a Gergely-járás iskolába verbuváló sorai kerültek. Az alábbi példák a Balázs-áldásra utalnak:
Ó szent Balázs légy mellettünk,
óvj meg minden bajtól
Torokfájás más nyavalya,
tőlünk elmaradjon.
(Kisbodak, Moson megye)
A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja
A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja,
többször is hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a szent áldomását,
távoztassa mindnyájuknak torkunknak fájását!
(Mátraszele, Nógrád megye)
Emlékezzünk szent Balázsról, hogy ma vagyon napja,
Hogy többször is megérhessük, az úr Isten adja!
Kérjük ajándékát, várjuk szent áldását,
Mindnyájunktól távoztassék torkunknak fájása.
(Diósviszló, Baranya megye)
A farsangon hoppon maradt lányokat pedig így csúfolják:
Elmúlik a rövid farsang, mi azt ne sirassuk,
Sirassák a lányok, otthonmaradásuk,
Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.
(Cikolasziget, Moson megye)
Balázsjárás
(Marcali, 1926)
fotó: Görnyey Sándor
A legnagyobb leleményességet az adománykérés módjai mutatják. Mindent megragadtak, hogy kifejezésre juttassák szándékukat. Vasnyárssal így fenyegetőzik a Zala megyei, aszófői játék Nyársas szereplője:
Szalonnát, szalonnát,
ha nem adnak szalonnát,
kifurom a gerendát.
Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonosz űzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték. Úgy tartották, ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést, Baranyában, Szeged környékén is a szőlő négy sarkában megmetszenek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon, Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)
Legfrissebb hozzászólások