Bensalem
Francis Bacon Új-Atlantisz című műve mindössze harminc kéziratoldalt tesz ki, de egy évszázaddal megelőzi Swift Gulliverjét. Műfaja nem szatíra, inkább Morus Tamás Utópiájához hasonlítható.
Lord Verulam és St. Albans őrgrófja, Francis Bacon fényes karriert futott be: Cambridge-ben nevelkedett, jogtudós lett, majd tudományos kutatásokkal foglalkozott. Sorra írta remek esszéit, leghíresebb művei a nevelésüggyel és tudományos kérdésekkel foglalkoztak. A filozófiába is belekapott, bár bírálói gúnyosan megjegyezték: „Úgy filozofál, mint egy lordkancellár.” I. Jakab uralkodása alatt, 1618-ban ugyanis erre a magas posztra emelkedett (ehelyütt nem foglalkozunk az úgynevezett Bacon-elmélettel, amely neki tulajdonította Shakespeare összes műveit).
Ellenfelei 1620-ban buktatták meg a gőgös nagyurat, aki olyan hiperérzékeny volt, hogy csakis a legfinomabb szattyánbőrből varratta csizmáit, a közönséges bőr szagától ugyanis elájult. Nagy ember volt, de nagy jellemnek nem nevezhetnénk: támogatta Essex grófját, Erzsébet kegyencét, de a bukása után bűnperében ellene vallott, s nagy része volt a lázadó halálos ítéletében. Ezt a bűnét az utókor még mindig felrója neki.
És mi volt a vád az 59 éves lordkancellár ellen? Furcsa módon az, hogy pénzt és ajándékot fogadott el a perben álló ügyfelektől, holott a korabeli Angliában ez a bírák mindennapi szokása volt, és ritkán befolyásolta az ítéletet. Bacont 40 000 – akkori! – font sterling megfizetésére kötelezték, s a Tower baljós börtönébe zárták, de hamarosan visszatérhetett London környéki, St. Albans-i kastélyába. Akkoriban fogott hozzá utópisztikus művének, az Új-Atlantisznak a megírásához, amelyből csak harminc kéziratoldalt körmölt le haláláig, 1626-ig.
Ős Gulliver
A kézirat első húsz oldala hasonló az akkoriban divatos, fiktív utazási könyvekhez, de alulmarad Jonathan Swift száz évvel később írt Gulliverjével szemben; műfaja sem szatíra, sokkal inkább Morus Tamás sosem volt országához, Utópiához hasonlítható.
Bacon hősei Peruból vitorláznak el Japán és Kína felé, szélcsöndben vergődnek, majd ismeretlen sziget közelébe sodródnak. Nyolcevezős csónak közeledik feléjük, egzotikus köpenyt viselő főemberrel a dereglye orrában. A láthatóan művelt szigetlakók szószólója közli a kapitánnyal, hogy tizenkét napig maradhatnak, de ha már erőre kaptak, távozniuk kell. Friss vizet és élelmet adnak nekik, betegeiket pedig a főváros, Bensalem ispotályában ápolják. Másnap a hajó hat tisztje is partra szállhat.
Tágas palotába kísérik őket, egy ismeretlen anyagú, kék téglákból emelt épületbe, az Idegenek Házába. Ott három napig pihennek, és olyan csodálatos ételt, italt kapnak, akár a görög istenek: ambróziát és nektárt. Közlik velük, hogy Bensalem a legendás Atlantisz utolsó maradványa. A király és a főemberek tudósok, a parlament pedig amolyan kutatóintézet, amelyben nem politikáról, hanem tudományos kérdésekről csevegnek az „Atyák”, Bensalem elitjének tagjai. A „parlament” neve Salamon Háza, másként a Hatnapos Munka Kollégiuma. (A királyt is mindig Salamonnak hívják, rendkívüli bölcsessége miatt.)
Alsó és felső
A kézirat első húsz oldala – mondhatni – szokványos fantasztikus regény, az utolsó tíz oldal ellenben megdöbbentő. Abban a részben az egyik Atya felsorolja a szigetlakók feladatait, de előbb általános leírással szolgál: „Hatszáz öl mélységű barlangjárataink neve Alsó Régió. Itt a test, a nedvek fakasztását és tartósítását tanulmányozzuk. Számos új fémet állítunk elő; ezeket a betegségek gyógyítására s az emberi élet meghosszabbítására használjuk fel. Nagy tömegű mesterséges termőtalajt készítünk, hogy földünk mind jobban gyümölcsözzék.”
Ez még nem különösebben érdekes, ám ezután következik a Felső Régió leírása. Itt leginkább toronyházak magasodnak, s a cicomás tornyokban csillagvizsgáló, gépház, arzenál és sok laboratórium kapott helyet. Az Atya rávilágít a toronyházak feladataira: „Innen az időjárást figyeljük, onnan a tüzes meteorokat kémleljük. Az Egészség Csarnokában üvegtető alatt kertjeink zöldellnek. Zárt parkokban mindenféle állat, madár megtalálható. Rajtuk próbáljuk ki a gyógyszereket és a mérgeket.” Vagyis biológiai és kémiai laboratóriumokról lehet szó.
Az Atya így folytatja: „Hőt fejlesztünk a Nap és a többi égitest mintájára… Kimódoltuk, hogy olyan dolgokat lássunk, amelyek a távolban vannak, de mi közelíteni tudjuk őket. Hangházaink csővezetékein át meghökkentő módon távolba juttatjuk a hangokat és a zörejeket.” (Televízió? Rádió? Internet?)
Az Atya elmagyarázza, hogy „bizonyos gépezetekkel” Bensalem technikusai a levegőbe tudnak emelkedni, egyes hajóik pedig a víz alatt közlekednek. A tudósok mesterségesen utánozzák gépezeteikkel az állatok és az emberek mozgását? Ezek a mozgatható szobrok a robotok előképei.
Majd a műszaki csodák utolsó sorozatára kerül sor: „Vannak olyan házaink, amelyekben érzékcsalódásokat idézünk elő, mindenféle képalkotást. Testi valóságukban nem létező képek villódznak: illúziók, tetszetős jelenségek.” A kézirat itt megszakad.
Hó a tyúkban
Természetesen mindez csak elvont képzelgés, hiszen a gépezetek hajtóanyagáról, sőt építési elvéről sem esik szó, de a puszta gondolat (nevezzük jóslatnak?) önmagában is megdöbbentő. Ne feledjük, hogy csaknem háromszáz évvel később H. G. Wells időgépe vagy A láthatatlan ember lapjain szereplő „fehér por” összetétele is homályban marad.
Érdemes újra felidéznünk Bensalem bemutatásának első mozzanatát, az Alsó Régióban végzett kísérletek említését: „Itt a test és a nedvek fagyasztását és tartósítását tanulmányozzuk.” Ez a részletesebben ki nem fejtett biológiai kísérlet szorosan összefügg Francis Bacon halálával.
1626 egy hideg napján a nagyúr hazafelé hajtatott, amikor egy domb oldalán hófoltokat pillantott meg. Talán saját látomása, az Alsó Régió jutott eszébe, s kocsisával egy közeli tanyán tyúkot vásároltatott. Megkopasztatta, kibeleztette a szárnyast, majd a földre guggolva saját kezűleg tömte ki hóval a tetemet. Miközben a fagyasztott étel megteremtésével kísérletezett, megfázott, tüdőgyulladást kapott, s egy hét múlva elemésztette a láz.
Az Új Atlantisz torzó maradt, és kétséges, hogy morusi utópia kerekedett volna-e a kész műből. Valami mégis maradandó benne: a puszta ötletek, a jövő megsejtésének néhány zseniális gondolata. Technikai mozzanatait Jules Verne koráig senki sem közelítette meg; az addig születő hasonló művek a társadalmi utópiák kategóriájába tartoznak. Bacon néhány sorában viszont felvillan a XX. század vívmányai utáni vágy.
Szuhay Havas Ervin
Legfrissebb hozzászólások