Az eddigi kutatások szerint összesen 52-en próbálkoztak olyan mechanikus szerkezet létrehozásával, amely billentyűk lenyomása után tintát hagy a papíron. A nagy első valószínűleg a magyar tudós és feltaláló, Kempelen Farkas (1734-1804) volt.
Az első, írógépnek nevezhető szerkezetet ötlete viszont 308 éves, és az angol feltaláló, Henry Mill (1683-1771) nevéhez köthető. Egy 1714-es londoni szabadalmi levél szerint legalábbis, mivel maga a szerkezet nem maradt ránk, már ha egyáltalán létezett.
“Egy gép vagy mesterséges rendszer egyes betűknek egymás után való leírására, melyek a papíron vagy pergamenen olyan tisztán és érthetően látszanak, hogy nem lehet a nyomtatástól megkülönböztetni”.
Biztos, hogy létezett viszont Kempelen Farkas írógépe, amelyet 1775-ben készített és 1799 elején ajándékozott Mária Terézia (1717-1780) vak pártfogoltjának, Paradis Teréznek (1759-1824). A kor legnagyobb zongora és énekművészének még kézinyomdát, szedőt és nyomtatógépet is adott, ráadásul meg is tanította használatukra a fiatal lányt.
Kempelen Farkas írógépének létét bizonyítják a szerkezeten készített és fennmaradt levek. Kétszázat a linzi vakok intézete, egyet pedig a vakok bécsi országos intézetének múzeumában őriznek. Paradis Teréz Kempelen Farkasnak írt 1779. június 14-i hálálkodó levele pedig teljes terjedelmében megjelent Pressburger Zeitung 56. számában.
Az írógép tömeggyártása csak az 1900-as évek elején kezdődött, az első elektromos változat 1902-es, bár csak a második világháború után jelentek meg tömegesen a piacon, hogy aztán az 1980-as évektől gyors ütemben, és végül napjainkra teljesen letörjék az írógépek nimbuszát a személyi számítógépek.
Legfrissebb hozzászólások