Nevét a tudományos fantasztikus művei tették világszerte ismertté.
Rendkívül sikeres és kivételesen termékeny író volt. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett. Népszerűek olvasmányos stílusban megírt tudományos ismeretterjesztő munkái, illetve tudományos újságírói tevékenységének eredményéből, a több mint 1600 esszéből válogatott esszékötetei. Régi tagja és alelnöke is volt a Mensának, habár nem mindig szívesen; „intellektuálisan harcias”-ként jellemezte tagtársait. Jobban élvezte, hogy az Amerikai Humanista Szervezet elnöke lehetett. Róla nevezték el az Asimov kisbolygót.
Fehéroroszországban született egy Szmolenszki területen található zsidó faluban. Csak három éves volt, amikor emigráltak az Egyesült Államokba. Brooklynban nevelkedett, ötévesen megtanult olvasni és élete végéig tökéletesen beszélt az angol mellett jiddis nyelven is. Szülei egy kis vegyesbolt tulajdonosai voltak, ahol az egész család dolgozott. Itt sci-fi magazinokat is árultak, így olvasgatni kezdte azokat. Nagyjából tizenegy éves volt, amikor első történeteit kezdte írogatni, pár évvel később pedig már jó párat eladott ponyvairodalmi folyóiratoknak.
A Columbia Egyetemen diplomázott, majd ugyanott biokémiából doktori fokozatot szerzett. Miután ledoktorált, a Bostoni Egyetem orvostudományi karának tantestületéhez csatlakozott. 1958-tól kezdve már egyáltalán nem tanított, minden idejét írással töltötte.
Asimov klausztrofíliás volt: élvezte a kicsi, zárt helyeket. Önéletrajzának első részében visszaemlékezik egyik gyerekkori álmára, amikor is egy újságos standra vágyott egy New York-i metróállomáson, ahova bezárkózhatott, s hallgathatta a vonatok dübörgését, miközben olvasott. A repüléstől is félt, egész életében csak kétszer használta ezt a közlekedési módot. Ezek a fóbiák hatottak néhány történetére is. Meglehetősen szórakoztató, termékeny és keresett szónok volt. Rendkívüli érzéke volt az időzítéshez. Soha nem nézett az órára, de mindig pontosan a megadott ideig beszélt.
Humanista és racionalista volt. Nem ellenezte mások őszinte hitét valamely vallásban, de annál inkább felszólalt a babonás és megalapozatlan hiedelmek ellen. Politikai beállítottságát nézve progresszívnak mondta magát, hangos ellenzője volt a vietnami háborúnak.
Írói karrierjének korai szakaszát a science fiction uralta, novellákat, majd regényeket is publikált. Az Alapítvány pereme című művétől kezdve egészen haláláig Asimov több előzményt és utótörténetet is írt meglévő regényeihez, s ezzel az eredetileg teljesen különálló sorozatokat összecsatolta, egy új univerzumot kapva. Úgy gondolta, legmeghatározóbb közreműködései a robotika három törvénye és az Alapítvány-sorozata lesz. A robotika szó angol megfelelőjét tőle eredeztetik. Asimov anélkül használta a robotika szót, hogy tudta volna, valójában ő kreálta azt: úgy hitte, az a mechanika, hidraulika stb. ágak összefoglaló neve. Az eredeti robot szó a cseh nyelvből származik, ahol „erőltetett munkát” jelöl – robotovat, robota –, először Karel Čapek drámaíró használta.
Első sci-fi története a Hajótörés a Vesta térségében, amit 1939-ben, tizennyolc évesen írt. Két és fél évvel később már a harminckettedik novellájánál, az Leszáll az éjnél járt, amit minden idők legismertebb sci-fi történeteként tartanak számon. Ebben a novelláskötetében azt írja, „A Leszáll az éj megírása karrierem vízválasztó pontja volt… Egyszer csak elkezdtek komolyan venni, s a science fiction világa megtudta, hogy létezem. Ahogy az évek múltak, egyértelművé vált, hogy egy klasszikust írtam.”
Ezután publikálni kezdte az Alapítvány-történeteket – amiket később az Alapítvány-trilógiában, az Alapítványban, az Alapítvány és Birodalomban és a Második Alapítványban adtak ki egyben – amelyek a jövőbeli Galaktikus Birodalom összeomlásáról és újjászületéséről írnak. Sorban küldte a novelláit különböző sci-fi magazinoknak, erre az időszakra később arany évtizedeként emlékezett. Ezek közt volt Asimov személyes kedvence, Az utolsó kérdés, amelyet sokan az Leszáll az éj versenytársának tekintettek.
Tudományos munkássága mellett a történelem is foglalkoztatta. A 60-as évektől kezdve összesen tizennégy történelemről szóló könyvet írt. Két részben kiadatta az „Asimov útmutatója a Bibliához”, táblázatokkal és térképekkel teletömve az útmutató sorban végigmegy a Biblia könyvein, s közben ugyanúgy elmagyarázza mindegyik történetét és politikai hatását, mint ahogy életrajzi adatokat is szolgáltat néhány fontosabb személyhez.
Észben és humorban sosem szűkölködve élete végéig egy egész sorozatnyi limerickgyűjteményt kiadott, ennek nagy részét ő maga írta. Még egy vékony kötetnyi Sherlock Holmes-témájú versikét is összehozott. És persze számtalan bölcs mondat is jellemzi:
• Ez idő szerint az életben az a legszomorúbb, hogy a tudomány gyorsabban halmozza fel a tudást, mint a társadalom a bölcsességet.
• Azon emberek, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak, elég idegesítőek számunkra, akik tényleg tudunk mindent.
• Ha az orvosom azt mondaná, hogy csak hat percem van hátra élni, nem tűnődnék. Egy kicsit gyorsabban gépelnék.
• Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik.
• Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.
• Az élet egy út, de nem kell aggódni, találsz majd a végén egy parkolóhelyet.
• Az erőszak a gyengék végső menedéke.
Legfrissebb hozzászólások