Az Apollo–17 az Apollo-program tizenegyedik emberes küldetése és a hatodik misszió, amely landolt a Holdon. Az első éjszakai start és az Apollo-program utolsó missziója. Az Apollo-program során Eugene Cernan és Harrison Hagan Schmitt amerikai asztronauták személyében utoljára lépett ember a Holdra.
A két utolsó holdűrhajós közül az egyik az első tudós-űrhajós volt, Harrison Schmitt geológus. Amíg Evans az „America” űrhajóval keringett, Schmitt és Cernan rekord mennyiségű, 108,86 kg kőzetet gyűjtött három holdsétán. A legénység 33,8 km-t utazott a Taurus-Littrow völgyben a holdautóval, narancssárga színű talajt fedeztek fel, és a legátfogóbb ALSEP műszeregyüttest hagyták a Hold felszínén. Az Apollo-program ezzel befejeződött. A visszatérő kapszula a Csendes-óceánra szállt le, Amerikai Szamoa közelében.
Személyzet: Eugene Cernan, Harrison Schmitt, Ronald Evans
Leszállás ideje: 1972. december 11. 19:54:57 UTC
helye: Hold, Taurus-Littrow 20°11’26.88″É, 30°46’18.05″K
Az Apollo-program az Egyesült Államok második – a hosszas előkészítő fázisa miatt a repülések sorrendjét tekintve harmadik – emberek részvételével végrehajtott űrprogramja volt, amely 1961 és 1972 között zajlott. A program célja kettős volt: a fő célként az ember Holdra juttatása fogalmazódott meg, mögöttes politikai célként pedig a hidegháború által életre hívott űrversenyben az USA vesztes pozíciójának megfordítása, a nemzeti presztízs helyreállítása volt a célkitűzés.
A Kék üveggolyó: a Föld képe az Apollo–17-ről félúton a Hold felé
A holdprogram hivatalos bejelentése 1961. május 25-én John F. Kennedy elnök kongresszusi beszédében történt, ezt tekintjük az Apollo-program hivatalos kezdetének. A beszédben Kennedy 9 éves határidőt tűzött ki a program megvalósításra. A célt 1969. július 21-én, az Apollo–11 űrhajósainak, Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak a Holdra lépésével sikerült teljesíteni. Őket még további öt űrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdra szállást teljesítettek a NASA űrhajósai. Armstrongék holdraszállását négy, űrhajósokkal végrehajtott tesztrepülés előzte meg, míg egy sikertelen holdutazás is része volt a programnak. A repülések mellett egy tragédia is beárnyékolta az Apollo-programot, az első tesztrepülés előtti előkészületek közben három űrhajós, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee halt meg az űrkabinjukban kitört tűz következtében.
A repüléseket egy speciális űrhajórendszerrel hajtották végre, amely az Apollo típusú űrhajóból és a holdra szállás kulcsának számító holdkompból állt, hordozóeszközként pedig szintén speciálisan a feladathoz tervezett Saturn V és Saturn IB rakétákat használtak. A program hardverét később sikerrel alkalmazták más űrkutatási programokban is, így a Skylab-programban és az Szojuz–Apollo repülésen is.
A program 1972-ben fejeződött be, azóta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát. Az űrhajósok által visszahozott kőzetminták és a kihelyezett műszerek mérései forradalmi változásokat hoztak a Naprendszer történetének, kialakulásának megismerésében, a Föld-Hold rendszer fejlődéstörténetének ismereteiben.
Az Egyesült Államok az Apollo-programra több mint 19,5 milliárd dollárt költött.
(forrás: wikipedia)
Legfrissebb hozzászólások