Isten éltesse!
Paulovics Tamás 1954. szeptember 2-án Tiszaföldváron született, jelenleg Szentesen él, úszóedzőként is sikeres, a Szentes Városi Úszó Klub elnöke. Alkotásait közli többek között a Lenolaj, a SzegediLap, az Arth’úr Irodalmi Kávéház, az Új Nautilus, a Székelyföld. Első verseskötete „A hajnalról és az alkonyatról Szentes szép városában” címmel 2013-ban jelent meg.
Paulovics Tamás különleges költő, aki érti, érzi és szereti a körülöttünk lévő világot. Őszinte alkotásaival mindig finoman érinti meg az olvasót, hogy aztán ízeket, illatokat, képeket, érzéseket keltsen életre versbe szőtt emlékei, figyelemreméltó gondolatai által.
Paulovics Tamás a költészet szeretetéről, önmagáról így vall:
“Hogyan is kezdődött a versek iránti szeretetem? Hat éves lehettem. Tiszaföldváron a szülői házban mindig laktak nálunk albérlők, fiatal, magyarszakos tanárnő volt Horpácsi Ilonka, nyílt szívvel, friss diplomával. Nekem olvasta fel, amit másnap az óráin tanított: Petőfit, Csokonait, Aranyt…. hát így. Az első versem a Dzsungel könyve Bagirájához íródott, ötödik osztályos voltam. Gimnázium – diákszínpad, ott már jött Ady, Lorca, Neruda, Nagy László, Juhász Ferenc és Babits Mihály, Pilinszky és a diákszínpadunk névadója, Bányai Kornél.
Érettségi után nyomdászinasként kezdtem, Budapest, Egyetemi nyomda. Katonaság, emlékszem a fogdában a társak már meg akartak verni, amikor negyedszerre mondtam nekik József Attila Eszméletét.
A jó vagy rossz sorsom, a másik nagy szerelmem, az úszás miatt Szentesre sodort, és itt találtam olyan közösséget a Könyvtár és a Krúdy Gyula barátok személyében, akik versmondásra, versírásra késztettek.
Az első verseskötetem 2013 májusában jelent meg hála Bene Zoltánnak és Szepesi Attilának.”
Legfrissebb hozzászólások