(teljes nevén: Pau Carles Salvador Casals i Defilló) katalán csellóvirtuóz, karmester, komponista.
Édesapja szegény templomi orgonista volt, aki fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában hallott először csellót vándorzenészektől. Édesanyja Barcelonába vitte, ahol megtanult csellózni. 14 évesen adott először szólókoncertet, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát, s hamarosan megalakította Jacques Thibaud hegedűssel és Alfred Cortot zongoraművésszel világhíressé váló trióját. Ezután Barcelonában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre.
A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat.
Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New York-ban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.
Mind a kamarazene, mind a versenyművek tolmácsolása terén a XX. század egyik – ha nem a – legjelentősebb gordonkaművészének számít. 1936 és 1939 között lemezre rögzítette Johann Sebastian Bach szólószvitjeit, amely mai napig a ciklus referencia-felvételeként tartanak számon. Karmesterként is jelentős, híresek a Brandenburgi versenyek, illetve Beethoven szimfónia-felvételei.
Hosszú pályafutása alatt több ízben megfordult Magyarországon. 1910 decemberi budapesti hangversenye alkalmából – amelyről a Nyugat is közölt kritikát – összeismerkedett Czigány Dezső festőművésszel, aki több portrét is készített róla. Tóth Árpádot pedig versre ihlette gordonkajátéka.
TÓTH ÁRPÁD: GORDONKÁS ELÉGIA
Casals Pablo –
Gordonkaművész, amint tetszik tudni,
S a Bikában játszott a gordonkáján,
Nos és oda alig tudtam bejutni,
Mert zsúfoltig gyömöszölte a termet
A sok-sok debreceni zeneértő
S a sok művelt kisasszony,
Ki otthon a zongorán zenesértő.
Casals Pablo –
Gordonkázott is nekik, ahogy illik,
Oly szépen s tébolyítón,
Hogy attul már a zsebbe bicska nyillik.
De mostan nem is ez a fontos – ácsi!
Ellenben volt ott egy bácsi,
Akin sehogyse látszott hatás.
Engem, ki magánszorgalomból
Széplélek stb., szóval smokk-úr vagyok,
Ez a bácsi direkte meghatott,
S megszólítottam: Ahh, uram,
Túlfinomult lény, eszményi barátom,
Kiből, mint a sós kutakból Parádon,
Keserű bölcsesség spriccel szomoruan,
Én értem Önt!
Ugye, e zene bármily fene-fínom,
Már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon
S gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság
Rezignált régióiból gőggel tekinti,
Mily betanult s színlelt pózzal legyinti
A műgyönyör ütemes remegésre
E szép hölgyek fején a sok-sok frizura laskát?
A bácsi most rám megütődve nézett
S szólt: Fene enné az egészet,
De én még, uram, nem vacsoráztam,
S nőm őnagysága miatt itt kell lennem,
S nem lehet ennem,
S azt kell hallgatnom, míg e társaságot
Casals gordonkájáért eszi a frász itt,
Hogy közben a gyomrom, a gyomrom
Nekem beléptidíj nélkül is
Gordonkázik.
Legfrissebb hozzászólások