Szabadúszónak nevezik azt az írót, fordítót vagy újságírót, aki nincs státusban, nem bérből és fizetésből él, hanem írásainak jövedelméből. A szerencsés (és tehetséges) emberre alkalmazott kifejezés az angol free lance (kb. annyi, mint szabad lándzsás) ügyes fordítása. A két szót Sir Walter Scott, a történelmi regény atyja alkotta, 1820-ban.
Az első szabadúszók a 18. század – többségükben francia – szerzői, akik között sok volt az olyan pappá szentelt abbé, aki nem gyakorolta hivatását, hanem írt erről-arról, ami csak eszébe jutott. Francia földön ennek az írófajtának philosophe volt a neve, ami nagyjából megfelel az esszéíróval kombinál, szalonokban csevegő gondolkodónak. Említsük meg közülük a felvilágosodás és a nagy francia forradalom korának néhány alakját. Mably és Morelly abbé ateizmusáról és az utópista társadalmi elképzeléseiről volt híres, Raynal abbé írta az első gyarmattörténetet, Sieyès abbé pedig, aki tagja volt a Konventnek, több alkotmányt is fogalmazott az egymást követő rendszereknek. A Terreur alatt el kellett bujdosnia, nehogy lesújtson fejére a „nemzeti borotvának” becézett guillotine. Ezt azért tartottuk érdekesnek megemlíteni, mert Sieyès nevéhez fűződik egy igen velős és fanyar mondás. Amikor a Direktórium idején előbújt száműzetéséből, ismerősei pedig az iránt érdeklődtek: „Mit csinált a Terraur alatt?” Sieyès kifordított tenyérrel és némi öngúnnyal válaszolta: J’ai vécu. Magyarul: „Éltem„. Valószínűleg ez a legrövidebb francia szállóige.
Legfrissebb hozzászólások