Szentjánosi Csaba: A nő, fáradtan érkezett haza

A nő, fáradtan érkezett haza,
egész nap betűket, számokat válogatott,
mint Hamupipőke,
én néztem, ahogy le-lecsukta
szemhéja-tengerpartját,
ásító-köldöke bezárta a csendet,

levedlette harisnyáját lábáról,
ahogy kígyó – mozgásával
bekebelezte figyelmemet,

gyönyörű volt, ahogy fáradtságában
sem tudott elfáradni,
még odadobott pár tojást,
hogy földobja az estét férje számára,
aztán kiköltözött a napból az éjszakába,

néztem a fáradt nőt,
ahogy még álmában is a dolgok
anyja tudott maradni,
csendesen betakartam,
ajka ég-föld határvonala megnyílt,
hogy fogai világvége-falában
megálljon az idő,

csupa betű volt:
E-szempillái, I-ujjai, D-mellei,
elkezdtem olvasni….
és olvasom…és olvasom…és olvasom…

***

Feleségem, gyermekeim, Édesanyám, Édesapám (aki régen elment már), Nagyszüleim múltfigyelme-fegyelme, vagyis a családom (***), könyvtáram, folyóiratokban való megjelenéseim: Magyar Napló, Hitel, Art’húr, Lenolaj, Somogy, Parnasszus, Spanyolnátha, Kortárs…stb., Pályám koordinátorai: Pintér Tamás, Jóna Dávid, Bella István, Turczi István, Döbrentei Kornél, Cságoly Péterfia Béla, 54 évem, verseim, mások versei, barátaim, munkahelyeim, gyülekezetünk…mind egy kis életmű relikviái, ALAPJAI, nélkülözhetetlenségei, Isten ajándékai-AKIK, amik meghatároznak, alakítanak, vallomássá emelik mindazt amit megpróbálok eldadogni…hála, köszönet ezért!

Szentjánosi Csaba alkotásai a Lenolaj.hu oldalán