Hegedűs Rita: A nagy Piktor

Őszt fest a nagy Piktor,
lángvörösbe bújó rozsdabarnát,
légypiszkos zöldet és aranyt,
szeplősre fújja az ijedt jonatánt,
szürke árnyékba rejti a falat.
Szőlő lesz hamvassá lassan,
szeder lapul a kert alatt,
szőlő bújik a kacsok között,
megszárad az kint hagyott falat.
És a piktor fest tovább,
sötétbe fordul a komplementer,
azúrba lesz szerelmes a narancs,
részeire bomlik a zöld lepel,
és okker lesz az új parancs.
Madártej még fölöttük az ég,
sárgás habcsókok ugrálnak fent,
ölelkeznek kopaszodó ágak,
a sok evőpálcika csattogva zeng,
ha a zivatar tombol és támad.

Elfárad a nagy piktor,
olykor még színez egy kicsit,
kimossa ecsetét a patak vizében,
hintaszéken ringatja álmait.

***

Hegedűs Rita alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Egerben születtem, ott végeztem a legtöbb iskolában. A nagy hírű Dobó István Gimnáziumban érettségiztem,  első diplomámat is ott szereztem művelődésszervezés, és történelem tanár szakon. A Kodolányi János Főiskolán szereztem könyvtáros végzettséget, de tanultam pályázatírást, grafológiát is.

Mindig is az ember érdekelt a legjobban: a növekedése, művészete, lelke és az alkotásai: a képzőművészet, a zene, az írás. Gyerekkorom óta tanítani akarok, s bár volt sok vargabetű az életemben, sok kudarc és fájdalom, nem mondtam le arról, hogy gyerekeket neveljek és oktassak a recesszió nehéz évei alatt sem.

Igyekszem megtalálni mindenben a szépet és a fejlődésre várót. Ilyen szellemben nevelem a saját gyermekeimet ( hárman vannak),  és  tanítom az ifjúságot.  Fontos  katolikus hitem, a szüleimtől kapott értékek,  ezt szem előtt tartva találtam rá kedves és fontos örömszerző forrásaimra is, amik remélem, hogy mások számára is nyújtanak vigaszt és örömet: verseket fabrikálok, olykor kiesik a kezemből egy-egy regény, vagy festmény, és némileg érettebb koromra találtam rá a sokat adó zenélésre is.

Ma már tudom, amit sok művész elfelejt, hogy sok-sok gyakorlás nélkül nincs semmilyen művészi tudás és alkotás. Ez igaz minden művészeti ágra. Nem elég a tehetség, érettség kell hozzá a szó minden értelmében. Beszélni róla a sokszor egyszerű, tenni és áldozatot hozni érte, az már szenvedély!