Kétféle Paprikajancsit ismerünk, az egyiket nagy kezdőbetűvel írjuk, a hétköznapi paprikajancsit kicsivel. A vásári Paprikajancsinak csak annyi köze van a fűszernövényhez, hogy bábjátékfiguraként nagy, vérvörös orra van, vagy piros ruhát viselő mulatságos kópé.
Német jövevény; külhoni bábosok szereplőjeként Hanswurst a becsületes neve, magyarul Kolbász Jancsi. Az 1600-as és 1700-as évek fordulóján jelenik meg a farsangi játékok összeeszkábált színpadain, a gyermeksereg nagy örömére. Német földről Ausztrián át kerül a magyar bábosok kezére, de a vásári kikiáltók neve is Paprikajancsi: piros mellényes, ravaszdi csepűrágó értelemben.
1842 előtt a magyar vásárokon nem ismerik, tehát nem középkori figura. Nyugati országokban is köze van a nemzeti ételekhez, mert Angliában John Puddingnak, franciául Jean Potage-nak becézik (az utóbbi bohócalak nevének jelentése Leves János).
Paprikajancsi a névadója a kisbetűvel írandó paprikajancsinak. A nem különösképpen hízelgő elnevezésnek négy jelentése is van. Az első a német Hanswurst: komikus kikiáltó vagy báb. A második: komolytalan személy, aki bohócot csinál magából. A harmadik paprikajancsi olyan kalandor, szélhámos, akit a német svindlerrel azonosítanak. Végül a negyedik jelentésnek nincs köze a megbízhatatlan csirkefogóhoz, annál inkább a rikító öltözetben pompázó divatfihoz, akinek tarka ruházata általános derültséget kelt, vagyis jampec.
A „jampec” szó már 20. századi lelemény, jiddis eredetű, és ostoba divatbolondot jelent. Így nevezték az 1920-as években a francia kártya bubiját is, de a kártyások nyelvében forgó kifejezés észrevétlenül kihalt. A paprikajancsik viszont ma is élnek és virulnak.
Burmai gyerekek bábelőadást néznek, 1895
Bábelőadás Párizsban, 1910
Legfrissebb hozzászólások