Nagyanyáink, szépapáink valami olyan ősi tudás és tulajdonságok birtokában voltak — nem is olyan rég, néhány generációval ezelőtt –, amiket mi ebben a lármás, álságosan csillogó korban elvesztettünk, vagy csak nyomokban maradt meg. Nagyanyám 1889 született és ’78-ban halt meg, átélt két őrült háborút, és a még őrültebb XX. századot. ’44 nyarán, kora őszén többször utaztak Pestre vonattal Szolnokon keresztül anyámmal, vittek föl mindenféle eleséget eladásra, vagy akkor talán már cserekereskedelem is újra gyökeret vert.
Történt az egyik ilyen alkalommal: Szolnokon várták a csatlakozást és légiriadó volt. Két nagy óvóhely volt az állomáson egymástól mintegy 200 méternyire. Az emberek tódultak lefelé a lépcsőkön. Anyám és nagyanyám már ott voltak az egyik légópince lejáratánál.
Mire nagyanyám:
— Kislányom ide ne menjünk le, olyan rossz érzésem van, gyere siessünk a másik pincébe.
A könnyeit nyeldeső, dühös anyámmal, a rengeteg csomaggal, batyuval rohantak át a futkosó embereken keresztül. Már lehetett hallani a repülők zúgását. Mire leértek már hullottak a bombák.
Nekik semmi bajuk nem lett, az az óvóhely amit odahagytak telitalálatot kapott, ott mindenki meghalt.
Akkor hogy is van ez?
Azon az őszön már többet nem utaztak Pestre, már közel volt a front és fölszabadította(?), földúlta(?), megszállta Tiszaföldvárt a Vörös Hadsereg… de ez egy másik történet.
***
Paulovics Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Hogyan is kezdődött a versek iránti szeretetem? Hat éves lehettem. Tiszaföldváron a szülői házban mindig laktak nálunk albérlők, fiatal, magyar szakos tanárnő volt Horpácsi Ilonka, nyílt szívvel, friss diplomával. Nekem olvasta fel, amit másnap az óráin tanított: Petőfit, Csokonait, Aranyt…. hát így. Az első versem a Dzsungel könyve Bagirájához íródott, ötödik osztályos voltam. Gimnázium – diákszínpad, ott már jött Ady, Lorca, Neruda, Nagy László, Juhász Ferenc és Babits Mihály, Pilinszky és a diákszínpadunk névadója, Bányai Kornél.
Érettségi után nyomdászinasként kezdtem, Budapest, Egyetemi nyomda. Katonaság, emlékszem a fogdában a társak már meg akartak verni, amikor negyedszerre mondtam nekik József Attila Eszméletét.
A jó vagy rossz sorsom, a másik nagy szerelmem, az úszás miatt Szentesre sodort, és itt találtam olyan közösséget a Könyvtár és a Krúdy Gyula barátok személyében, akik versmondásra, versírásra késztettek.
Az első verseskötetem 2013 májusában jelent meg hála Bene Zoltánnak és Szepesi Attilának.
Legfrissebb hozzászólások