Összetört karácsonyfadísz
kucorog meztelen
a sarokban pókkal kokettál
félőn, nesztelen.
Elhunyt a fény, kialszik már
a rőt parázs
dolgára fut mindenki most
csonka a varázs.
Kopasz utcai fák tűrik az
izzó fényeket
kifestik olykor a bánatos
a kék eget.
Mezítelen karjuk keres tán
valamit odafenn
pőre testük vacog-retteg, lábuk
fázik odalent.
Békét esd az embereknek
a mindennapokon
vigyáz ránk a pőre, ledér,
mint a jó rokon.
Bent lámpafény, duruzsoló kályha
alma sül a tetején
hosszú tél lesz, sírjuk megint –
és ránk nevet az éj.
Hegedűs Rita alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Egerben születtem, ott végeztem a legtöbb iskolában. A nagy hírű Dobó István Gimnáziumban érettségiztem, első diplomámat is ott szereztem művelődésszervezés, és történelem tanár szakon. A Kodolányi János Főiskolán szereztem könyvtáros végzettséget, de tanultam pályázatírást, grafológiát is.
Mindig is az ember érdekelt a legjobban: a növekedése, művészete, lelke, és az alkotásai: a képzőművészet, a zene, az írás. Gyerekkorom óta tanítani akarok, s bár volt sok vargabetű az életemben, sok kudarc és fájdalom, nem mondtam le arról, hogy gyerekeket neveljek és oktassak a recesszió nehéz évei alatt sem.
Igyekszem megtalálni mindenben a szépet és a fejlődésre várót. Ilyen szellemben nevelem a saját gyermekeimet ( hárman vannak), és tanítom az ifjúságot. Fontos katolikus hitem, a szüleimtől kapott értékek, ezt szem előtt tartva találtam rá kedves és fontos örömszerző forrásaimra is,amik remélem, hogy mások számára is nyújtanak vigaszt és örömet: verseket fabrikálok, olykor kiesik a kezemből egy-egy regény, vagy festmény, és némileg érettebb koromra találtam rá a sokat adó zenélésre is.
Ma már tudom, amit sok művész elfelejt, hogy sok-sok gyakorlás nélkül nincs semmilyen művészi tudás és alkotás. Ez igaz minden művészeti ágra. Nem elég a tehetség, érettség kell hozzá a szó minden értelmében. Beszélni róla a sokszor egyszerű, tenni és áldozatot hozni érte, az már szenvedély!
Legfrissebb hozzászólások