Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a Fantasztikus szimfónia, amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló vezérmotívumot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, akik a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálták. Hangszereléstana máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagy sikerű nagyoperáját A trójaiak címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a Liszt Ferencen, Wagneren, Verdin és Mahleren át egészen Richard Straussig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.
Apja figyelt fel tévedhetetlenül biztos hallására, és megtanította a hangjegyolvasásra. Először fuvolázni, majd gitározni taníttatta. A családi ház hamarosan a műkedvelő muzsikusok találkozóhelye lett. Zenei neveltetése nagyrészt abban merült ki, hogy megtanult flageoletten, fuvolán, gitáron, illetve később nagydobon játszani. Zongorázni sosem tanult, ez későbbi élete során igen nagy hiányosságnak bizonyult.Fordulópontot jelentett számára, amikor apja könyvei között megtalálta Christoph Willibald Gluck Orpheuszának néhány részletét: ekkor döntötte el végérvényesen, hogy zeneszerző lesz.
Hamarosan Párizsba indult, az orvosi fakultásra. Első párizsi éveit valóban az orvostudománynak szentelte, de emellett esténként ellátogatott az operaházba, ahol meghallgatta a kor leghíresebb zeneszerzőinek műveit. Hamarosan felfedezte a konzervatórium könyvtárát, ahol megismerkedett a nagy zeneszerzők műveivel. Ez volt az az élmény, melynek hatására végleg búcsút mondott az orvostudománynak.
Nem sokkal ezután felvették a konzervatórium zeneszerzés-osztályába. Itt megismerkedett az opera műhelytitkaival is. Már ebben az időben foglalkoztatta a zenekari technika, a hangszerelés kérdése is. Rengeteget járt az operaházba, ahol rendszeresen elbeszélgetett a zenészekkel, így megismerte az egyes hangszerek tulajdonságait, hangszínét.
Legismertebb műve, A Fantasztikus szimfónia hosszas munka eredményeként alakult ki. Néhány tétele eredetileg más – részben ismert, részben ismeretlen – rendeltetésű volt. A mű végső formáját 1830 februárja és áprilisa között, mintegy két hónap alatt nyerte el. Berlioz a májusra kitűzött, de elmaradt bemutató és a decemberi valódi bemutató között tovább cizellálta a művet, sőt, még ezt követően is módosított rajta. Önéletrajzi írásában a szerző arra utalt, hogy a Fantasztikus szimfóniát Shakespeare Ophéliájának portréjaként képzelte el.
Életműve zsenialitása ellenére sem lett népszerű. A 19. század egyik legbefolyásosabb karmestere volt, hírnevét tulajdonképpen ennek köszönhette. Nemcsak a zenével foglalkozott, hanem írással is. Éveken keresztül zenei recenziók írásából tartotta fenn családját.
Róla nevezték el Berlioz nevű kisbolygót.
Operái: A vérbírák, Benvenuto Cellini, A vérző apáca, A trójaiak, Beatrix és Benedek.
Zenekari művei: Wawerley, Fantasztikus szimfónia, Lear király, Rob Roy, Római karnevál, A kalóz,
Kantáták, oratóriumok, művek zenekarra és kórusra: Az árnyak balettja, Requiem, Vallásos elmélkedés, Nyolc jelenet a Faustból, Bordal, Katonadal, Hősi jelenet.
Részlet a FAUST ELKÁRHOZÁSA szövegkönyvéből:
(Szövegét írta: Hector Berlioz, Almire Gondonnière és Gérard de Nerval)
FAUST
Megbánás nélkül hagytam ott a nevető mezőket,
Ahol csak az unalom követett.
Öröm nélkül látom viszont magas hegyeinket,
Régi városomba is így térek vissza.
Ó, szenvedek! Szenvedek! És a csillagtalan éj, amely most terítette szét csendjét és fátylait
Csak hozzáad komor fájdalmaimhoz.
Ó föld! Tehát csak számomra nincs virágod.
A világon merre találom azt, ami az életemből hiányzik?
Hiába kerestem zord kedvem elől minden elmenekült.
Gyerünk. Be kell fejezni
De remegek… Miért
Remegek a szakadék szélén, mely előttem tátong?
Ó, kehely, mely túl sokáig voltál távol vágyaimtól.
Gyere, gyere, nemes kristály! Töltsd ki számomra a mérget.
Melynek meg kell világítania az elmém vagy megölnie azt.
(…)
Hatalmas, áthatolhatatlan és büszke természet,
Egyedül te adsz szünetet vég nélküli unalmamnak.
Mindenható kebleden kevésbé érzem nyomorúságom,
Visszajön erőm, és hiszem, élek végre.
Igen, fújj hurrikán!
Kiáltsatok, sűrű erdők!
Omoljatok, sziklák!
Patakok, gyorsítsátok hullámaitok!
Fenséges zajotokkal szeret hangom egyesülni.
Erdők, sziklák, patakok, imádlak benneteket!
Csillogó világok, hozzátok siet
Egy túl nagy szív és egy lélek vágya,
Mely arra a boldogságra szomjazik, mely elkerüli.
(Epilógus)
Néhány hang
Nos, a pokol elcsendesedett.
Nagy lángtavainak szörnyű kavargása,
A lelkek kínzóinak fogcsikorgatása,
Csak ez hallatszott, és a mélyben
Egy borzalmas rejtély bevégeztetett.
Angyalok kara
Emelkedj az égbe, naiv lélek,
Akit a szerelem tévútra vezetett.
Gyere, vedd fel korábbi szépséged,
Mit e ballépés tönkretett.
Gyere, az égi szüzek,
A te nővéreid, a Szerafinok,
Felszárítják majd könnyeid,
Miket a földi fájdalmak még mindig előhoznak.
Legfrissebb hozzászólások