Cserenkó Gábor
író, könyvszerkesztő, könyvtáros
Hívószavakra válaszolt, ami alapján egy sajátságos portré rajzolódott ki.
Író
Író az, aki irodalmi szövegeket ír. Író az, aki az írásaiért pénzt kap. Noha nem ebből élek, de néha van olyan szerencsém, hogy az írásaimért pénz jut a markomba.
Antológia
Az elkövetkező hónapokban két antológiában is jelennek majd meg novelláim. Decemberben, Kalocsai szó és kép címmel – immáron ötödik alkalommal – megjelenésre kerül egy kötet, mely bemutatja a kortárs kalocsai, Kalocsa környéki festőket, szobrászokat, költőket és az írók munkáit. Kalocsai vagyok, pályáztam. Közölnek. Ez egy fontos dolog, hiszen egyikünk sem az asztalfióknak dolgozik, mutogatni szeretné magát. A másik lehetőség pedig januárban lesz: a Szárnypróbálgatók 2018 című kötet, melyben szintén helyet kapott egy írásom. Remek lehetőség egy magamfajta számára, mint minden publikálás.
Kötet
Ez pedig februárban jelenik meg. Ismét egy keserédes, ironizáló novelláskötet, ahogy azt az engem ismerők már megszokhatták. Érdekel a minket körülvevő világ, érdekel az ember, hogy hogyan oldja meg a feladatait. Érdekel, hogy milyenek vagyunk, izgat, hogy mit, miért csinálunk. Figyelem az engem körülvevő embereket, helyzeteket. A görbe tükör tartása nehéz, hiszen egyre kevesebben néznek bele. Keresem az okát annak, hogy miért kötünk bele a másikba, figyelem, hogy miért nem élünk békésen. Ez is lesz a címe: Egy megfigyelő feljegyzései. Az elmúlt öt-hat év írásait kötöttem csokorba, azokat, amik nem férhettek bele az előző könyvembe. A Nem veled nevetekbe ugyanis a csak a társkeresős írások kerültek. Itt már nem lesz ilyen.
Halásztelek
A Csepel szigeten található ez a kisváros, Budapesttől néhány kilométerre. Jelenleg a helyi könyvtárban dolgozom. Szeretem, hiszen az ember alakítsa úgy magát, hogy szeresse azt a helyet, ahol dolgozik.
Irodalom
Lételem. Fontos, mint a nevetés.
Kalocsai Kortárs Művészeti Klub
Klub
Ez is fontos. A közösség. Az, hogy jól érezzük magunkat egy közösségben. Létezik Kalocsa belvárosában egy kulturális műhely, egy szellemi kuckó, a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub. (kalocsaikortars.hu) Itt időnként összetalálkoznak a térség alkotóművészei. Eszmecserére, fórumra, együtt gondolkodásra. De ez a kb. hetven négyzetméteres helyiség kiállítóhelyként is működik, mert már több mint száz, azoknak az alkotásoknak (festmények, szobrok, grafikák) a száma, amik a falakon láthatóak. A létrejöttekor még nem, de később egyre gyakrabban foglalkoztam a Klub dolgaival, – szervezőként a Kalocsai és környéki alkotók összefogásával. Kiállítások szervezésével, alkotók segítésével, promóciós feladatokkal. Valamint szervezőként a heti rendszerességgel létrehozott kulturális rendezvények lebonyolításában is tevékenyen működtem közre. Szerettem csinálni. Ezek mindegyike viszont nonprofit tevékenység volt, magyarul szerelemből csináltam. Bármilyen fájdalmas is, de az ember pénzből él, és az előbb említett halásztelki állás miatt megszakítottam a Klubbéli tevékenységemet Kalocsán. Ami jelenleg is működik, de nélkülem.
Könyvborító
Lényeges. Azt látjuk meg, mielőtt kezünkbe vennénk egy kötetet, az a legelemibb, amivel hatni próbálunk a másikra. Elengedhetetlen, hogy a borító, és amit belecsomagoltak, vagy köré ragasztottak szinkronban legyenek egymással. Ha ez nincs, az zavaró és káros. Mégis a nagyobb kiadók is rendszeresen elkövetik ezt a hibát az eladhatóság érdekében. Fülszöveg dettó. Szenzációhajhász szöveggel próbálják kecsegtetni az olvasót. Gyakran köze nincs a tartalomhoz. Ez rossz út. Néhány éve készült egy Édes Anna e – könyvborító, rajta egy csábosan mosolygó meztelen hölgy fotójával, ami teljesen értelmetlen. Nem szabad, hogy ilyenek előforduljanak.
Mozi
Szeretem a mozit, filmekkel akartam foglalkozni, mégis az írást választottam kifejezőeszközül. Főiskolásként több filmklubot is csináltam Baján, aztán később Kalocsán. Általában videoszalagról, projektorral, egy félévig pedig az Uránia Moziban, rendes 35 milliméteressel dolgoztunk. Tematikákat állítottam össze, hogy kiket akarok ismertetni. Mutattam be bűnügyi filmeket, kelet-európai vígjátékokat, magyar sorozatot. Vetítés előtt röviden meséltem az adott film keletkezéséről, a rendező attitűdjéről, a képi világról. Ezek általában szerzői filmek voltak.
Tömegközlekedés
Számomra ragyogó táptalaj. Ülök a buszon, állok a Combinon, nézem az arcokat. Hallgatózom. Illetve, nem is kell annyira, mert van, aki olyan hangos, hogy akkor is meghallom, ha nem akarom. Beszélik a mobilba a méhnyak-műtétüket, kiabálják, hogy melyik biopasas jobb az ágyban. Az emberek elfelejtkeznek magukról és azt hiszik, hogy otthon vannak. Mások meg a túlélésre játszanak és nem a megélésre. Tompán bámulnak a párás üvegre és várják, hogy vége legyen.
Gombási Bernadett
Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.
Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Cserenkó Gábor (1978) Kalocsán született. A bajai Eötvös József Főiskolán szerzett könyvtáros képesítést. Dolgozott iskolában, könyvtárban, kulturális újságíróként. Tevékenykedett rendezvényszervezőként, újságszerkesztőként, vezetett filmklubokat. Novellái, kisprózái rendszeresen jelennek meg online fórumokon és nyomtatott irodalmi folyóiratokban is. Eddigi kötetei: Talán a dalok (2012), Nem veled nevetek (2015), Egy megfigyelő feljegyzései (2017).
Legfrissebb hozzászólások