Hat óra tíz perc – a lelki szegények
bennem szunnyadnak kereszbe-kasul,
ám boldog egy se lészen,
mert az én országom nem a mennyeké.
Áttekinthetetlen, jutányos tél vagyok,
sehova tartozó gardrób, vasajtók
mögé zárt, oldatlan arculatok háza.
*
Merre csavarogsz, restaurátor?
Akadna munka bőven.
Már majdnem ott vagyok, ahol sosem leszel –
világtalan jósnőket várok,
elgyötört, tépett ajkakat,
szájpadlások szédítő magasát,
senkiháziakat, amputált lelkeket,
akik kezüket-lábukat tördelve
hisznek a csillagokban.
2017. október 29.
Illusztráció: Keszthelyi György
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások