Mészáros László: Tájkép

Vetkőzik az est,
kis tócsa homlokára
pirul a hajnal.

Könnyező gyepre
hurkolt homály szálait
bogozza a szél.

Mint felhorzsolt térd,
a lég ugrókötelén
biccen át a Nap.

Fénybe-fúlt sás ring,
száraz patakmederben
ficánkol árnya.

Pipacsverejték
csordul nyers kalászszemen,
vajúdik a nyár.

Fogan a gyümölcs:
madárfüttyre vadásznak
tátogó rügyek.

Akác illata
foszforeszkál a ködben,
sugárzik a csönd.

Porladni rest rög
fészek-melegén készül
a maghasadás.

Színes rabruhák
kalitkája a világ,
telhetetlen rend.

Az ember szép, más:
délidőtájt tündöklő
szentjánosbogár.