B. Tomos Hajnal: BEÍRHATATLAN TÉLI MEZŐ

Megnyugszik derekamban a robogás.
Immár otthonos félhomályban
hevernek a fekete-fehér tájak,
elhalkul motorzúgás,
behavazott gomba-kunyhók
udvarán a kattogó kutyaugatás.
Mozdulna a toll,
sok takaréklángon tartott gondolat
lendülne betűsorba,
olvasható eszmélet kívánja létét,
igék tornája népesítené
a sötétlő agóniát –
de hosszú órákon át
csak a fehér papír moccanatlan síkja,
mint út mentén a téli mező,
oly beírhatatlan.