Márffyné Horváth Henrietta: Felnőttesdi

Megvillan a remény egy kis sarokban
elbújva, keresem tűz, víz, jéghideg.
Gyermekké változom, vagy az is voltam
mindig, ha én sem, akkor ki érti meg,
hogy mi játszódik le naponta köztünk.
A ránk gabalyodott fényes lánc hamis,
illúzióként hint szemünkbe álomport a könnyünk,
közhelyekből vetett ágyunkban fekve csakis
apró kis semmiségekről fontoskodva döntünk.