B. Tomos Hajnal: HOMOKÓRA

Almáskertedben meguntad
a gondtalan heverészést –
nem hagyott nyugton
az engedetlenség,
míg kőtömb,
aztán kavics és homok
nem lett
minden szikla – kételyedből
s mint lerágott csutkád
csúszott le
az idő torkán.
Éppen az üres tölcsért
nézted ellazulva,
mikor a kígyó jelére
fejére állt ismét a homokóra.