Sárközi Mariann: Március, ébredj!

Lombtalan árnyak a tölgyek,
földeken úr, csak a dér, még…
március Asszonya, várunk,
törd fel a zordnak a kérgét!
Fullad a lég az esőtől,
nagybetegen remeg álla,
fagy baja, szüntelen éhes,
nincs olyan, egy se, ‘ki gyámja.
Színtelen árkok a völgyek,
mélyben a magtalan élet,
március ösztöne nélkül:
torz tükör, éktelen éden.
Mérgesen átkoz a sírás,
egy vigasz-álma, az Ámor,
– kéjtere élvezetének,
csontokig ér s hat a mámor –

Meztelen ágakon Isten,
s várt tavasz éneke ágál;
március Asszonya, ébredj!
Haljon a tél öled ágyán!