kint áznak ebben a havas éjszakában
az ég négy sarka fölé emelik sajátjukat
a tekintetes bérházak hogy végre-végre
a nap köldökéhez érve
cserépdarabkáikon ez a hófehér pokróc
fogódzkodjon az ég ütéseibe még lezuhan
néhány hópihe aztán a fáknak is a csöndbe
kéne törülköznie míg a tűzfalakon hűvös fejével
megtámaszkodik egy jégcsap
és csurog és csöpög mintha gyöngyhajában
szakállat növesztene az éjszakának
tükrös oldalán keresztmetszetét adva
egy hófehér világnak ahol az égiek is fejre
állnak és a tekintetes bérházak homlokára
csillagokból fonnak ezüstös glóriákat
hogy ebben a lidérces fényben
különböztessék meg gyökértől az ágat
vagy most minden fa két koronát kap
és a köztes törzsben a szú tercei idézik
föl melankóliáját a hóropogásnak.
Legfrissebb hozzászólások