Madeline Barna: AZ ÖRÖK ZEITGEIST

Kockát gurít a kéz, mi ugyanaz,
mi Baltazár király  falán üzent, a Mindent író kéz.
Megindul a merev sor, felbomlik a tökély,
jól felállított  dominósereg. Összeroppan
a kvantumhullám, csúszkál  kitapogatott utakon.
A lavina tehetetlensége.
Az arcokon a teremtő arca ül, vonásai szétosztva,
óriás, ki alig felismerhető itt, Monte-Carloban.
Felvillanó formák cikáznak, kővé válnak,
porba hullnak, tengelyek csikorognak.
Óriás közeleg, mámor-ittas hullám,
Kála nyargal az idők gerincén.
Az idő, mi felfalja a nemzeteket.
Kölcsönös a csodálkozás, ha bepillantást nyer
a kíváncsi szempár a fátyol mögé.
A zseni és a kétezer éves szerzetes viszont mosolyog.