2025-01-06
vers 10
Fellinger Károly: Sóhaj
Nem győzhet le,
nem győzhet le
akármilyen
hatalom.
Felhőtlenül
felsóhajtok,
a szélbe ka-
paszkodom.
Költöző ma-
dár a lelkem,
fészket rakok,
álmodom.
Kisfiaddá
fogadj vissza,
jaj, hűséges
bánatom.
***
Kapcsolódó oldalak:
Fellinger Károly né...
Shogór Susana: Körmenet
emlékalakok
zsúfolódnak konyhámban
már nem férnek
jönnek be a szobámba
ismerkednek egymással
nem találkoztak a valóságban
kopogtatnak még jönnek
a bentiek helyet szorítanak
titokban engem fürkésznek
árnyékszemekkel néznek
mire ez a felvonulás?
mire ...
Mészáros László: Déjà vu
Állok szemben a ragyogással, talán a Nappal,
forró árnyékom a földből még egyszer kifakad.
Szemeim kékjében fekete-fehér sziromhullás
a vonuló madárraj. Dalos suhogás fürdőzik
a felsebzett könnyekben, akár délidőben támadt
forgószél martaléka a könnyű ege...
Márkus László haikui
Hajnal lop csókot
barázdált homlokomra.
Érzem, te küldted.
*
Tavasztündér fess
bimbókat fest a szürke
ágak hegyére.
*
Hamvas hóvirág
hajlong kecsesen. Nekem
bókol a tavasz.
*
Szűrt tavaszi fény.
Falamon diófaárnyék
jár víg valcert.
*
Árnyas tor...
Hajnal Éva: MÁRCIUS
Tavasz készül.
Mint visszatartott szerelem,
óvatos ragyogással ölel.
Lassan érint illata is.
Még vár, mielőtt elborít,
... még apró hangokkal, csendben közelít,
még vézna falrepedéseiben
csak csöppnyi élet a repkény,
még nem zúdul a patakcsobogás tenye...
Keszthelyi György: Amikor az emberre rájön
Amikor az emberre rájön,
ha sokadszor telik be a pohár
biliárdozna, kuglizna a neten –
Lenne saját testvére akár,
tűz helyett szelíd patak…
nem lehet ám.
Nem hagyja a lelet.
Nem hagyja akkor enni, aludni sem,
leszakítja a fülét az ember,
átdöfi a dobh...
Keszthelyi György: Kötetlenségünk lakhelyén
Édesanyámnak
(1923. július 14. – 2015. március 14.)
Testem durva terméskövei között – a széteső imaházban
apró fészkek, madárkalitkák,
diszkrét pitvarok, verandák – a szélső szinteken –
rongylabdák – venyigekerítések – (láttátok-e a szitakötők táncát?)
s...
Nászta Katalin: Ha a lélek háza a háznak lelke lenne
a testünket mintha azért kaptuk volna
hogy megvívjuk benne harcainkat sorra
az idővel, széllel, külön- s együttléttel
a szomszéd utcában élő nénikékkel
magunkkal, világgal, egész mindenséggel
kinek milyen terhe, háza teste éppen
csak élete mikéntjét hat...
Mészáros László: Tájkép
Vetkőzik az est,
kis tócsa homlokára
pirul a hajnal.
Könnyező gyepre
hurkolt homály szálait
bogozza a szél.
Mint felhorzsolt térd,
a lég ugrókötelén
biccen át a Nap.
Fénybe-fúlt sás ring,
száraz patakmederben
ficánkol árnya.
Pipacsverejték
csordul...
Paulovics Tamás: FIATALSÁG
Tizennyolc évesen csodás volt
átúszni a folyót előrenyújtott
kezemben néhány szem szederrel.
A szomszédlányoknak hoztam,
idősebbek voltak két-három évvel.
Nagyanyámmal szedték a szedret,
mire visszatértem a túlsó partról
le is szedtek már nyolc vederrel...