2025-01-06
vers 10
Shogór Susana: A Tűz
A sötétségben megszületett a Tűz....
Barlang falán önmagukkal táncoltak a lángok...
Ők nézték.
Tudták, velük marad.
A Tűz..
Mindörökre áldás.
Mindörökre átok.
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György: A játszma lényege
Ez meg mi? Átvészelt kártyajáték?
Elúszott vagyon, lovarda, kastély?
Egyéb vita-téma: - elhagyott szálló...
pedig nézd: ott, a finom kéz mögött
lüktető, forró hús. (erről is beszéljünk?)
Új képrendszereket, ezer mikrofont
hozhatsz - az elvárt szöveghalom...
Oláh Tamás: Önképem
Igazi hús-vér figura tárul elém,
mozdul, hajlik, tétován
igazgatja magán a kiválasztott kabátot.
Az árcédula még ott libeg gallérján.
Ismerős termet, mégis idegen.
Hiába, másként nézek ki profilból,
mint a reggeli lusta fényben,
a borotválkozás napi rít...
Nászta Katalin: és harmadnapon
hogy egész népedet fogod
hozzá szegődve ígérte nekem
a mester
kerek egy földe olvas engem
átölelném a világot
nincs annyi karom
ölelésembe sem férne túl kicsi vagyok
de az a buta szív amiben ott dobog
az egész világ
nagyon boldog
s míg kiszorítja bel...
Shogór Susana: A kő
Kérdezzük azt a követ...
kérdezzük, hisz tanúja volt
hogy feltámadott-e hát..
feltámadott-e Ő azon a hajnalon,
akit megöltek akkoron,
ki vitte keresztjét az úton,
a Golgotán feszülő testtel szólt,
...atyám...ha lehetséges,
múljék el tőlem a pohár...
d...
Oláh Tamás: Turini lepel
A semminek látszó tekintet,
a tiszta szellem
üt rést az égen,
űr-fénye itatja át testedet,
hogy egymásba szője
a lepel rostjait
és az Ember körvonalait.
"Így felelsz a főpapnak?"-
csattan fel egy szolga szava.
Mennyi mélyre futó indulat!
Arcul üt tég...
Mórotz Krisztina: Képeslapok az égbe
[1]
Tavaszi erdő, csak te tudod:
templomom lettél megint,
elfagyott hitű zarándok asszonyé.
Ősz óta vártál türelmesen.
Üres voltam és néma, amíg
nem találtam vissza hozzád.
[2]
Aprócska méh az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
mikor zümmögve ...
Nászta Katalin: Vallomásos
mennyi harangvirág
tavasszal
mikor nyílnak a fák
mennyi égre tátongó száj
tél után
mikor szomjaznak már
mennyi vers
nyílik az égre
mennyi torok
ásít a fénybe
ott vagy közöttük?
hogyne lennél
nélküled
hajnal – én
nem is kelnék
kinek húznám meg
p...
Sárhelyi Erika: Enyészet
Tudom,
egyszer elvisz majd
egy őszi nap.
Úgy hullasz le rólam,
mint fáról a nyársirató, pödrött,
őzbarna falevél.
Elsodor tőlem az idő,
s emlékeinket apránként ellepi
a makacsul szitáló,
csöndes, szeptemberi eső.
***
Sárhelyi Erika alkotásai a Lenol...
Albert Zsolt: Találkozásaink
Szöget vert tenyerembe
könyörgő találkozásaink
ködbe ömlő perce,
kalapáccsal kezében
felettünk állva
rozsdás torkú
vasdallamba
énekelve
előtted
lehunyom szemem,
az ég kék hullámaiba
temetlek
tüzes nyilakkal lövök
bégető bárányfellegekbe,
fény kel...