2025-01-06
vers 10
Shogór Susana: Végzet
fagyos szelek csapkodnak repedt ablakot
elsöprik az éjszakai utcán a lámpafényt
kopasz fák tárják feléd szeretni vágyó sötét karjaik
durva betonfal löki eléd egy prédára váró rém graffiti-fejét
lábnyomodat letapogatja a machiavellista kreatúra
a sarok mög...
Fellinger Károly: A mi utcánk
Egész falu irigy ránk,
útra kelt a főutcánk.
Lábát nyakába vette,
s elszaladt tegnap este.
Bottal ütheted nyomát,
lépdel szivárványon át.
Száz a lába, úgy rohan,
mezítláb is boldogan.
S a legnagyobb úri csel,
egérlyukban bújhat el.
***
Megjelent F...
Horváth Nóra: –
Konglomerátumom hatalmas edény
Kong az ő oldala.
Benne a minden, a semmi a mégis
S egymásba forganak.
Konglomerátumom végtelen mélység
De bennem meg a hiba,
Négy fele osztom ez égi világot
Korlátom rabiga.
Alulra az aljas, pöcegödröm tárva,
Középr...
HAJNAL ÉVA: Még téli – haikucsokor
Macskalábnyomok
a hóban s kis vonatfütty
töri meg csendem.
*
Összegyűjtötte
mind a csendet a város.
Most beszélhetünk.
*
Festmény lett a kert.
Hólepte hűs akvarell,
fehér keretben.
*
Tél vert most tanyát
falrepedéseimben.
Ajtóm nyikorog.
*
Szűz...
Márkus László haikui
Csapodár tavasz.
Sötét felhőkkel játszik,
talán havat hoz.
*
Száradó nyárfa
csúcsán fagyöngy haldoklik.
A könnye harmat.
*
Tavaszi tócsában
szél pocskál. Színes szirmot
tologat rajta.
*
Útszéli virág
kokettál a széllel. Víg
valcert lejtenek.
*
...
Csák Gyöngyi: EGY KORTÁRS KÖLTŐHÖZ
Érzem. Minden idegszálammal érzem.
Követem. Zuhanok szakadékaiba, mélységeiben
bolyongok, innen epekszem kívánt csúcsaira.
Hív és taszít. Villogó nyilait szórja rám tekintete.
Hiába nézi öblös megvetéssel, mint szorongatom
a semmi bugyrait. Visszafordulni...
B. Tomos Hajnal: ESŐBEN
Egy régi tavasz-délelőttben járok,
hol esik az eső
s az ágak közül huzat cseperész rám -
átázott cipővel meg-megállok
a fák alatt,
nézem a hólyagzó ösvényt
s te késel.
Innen már nem látni arcod,
azt sem, hogy végül megjöttél-e
a kora-tavaszi délelőttb...
Nyírfalvi Károly: RÁOLVASÁS
A lányok hajat festenek a kertben,
szőkülő tincseiken ragyog a nap,
meglovagolják a perceket, de nem
felejtik mulasztásaid az alkony
sápatag fényében. Nem hallod már
szavuk, nem te voltál akkor és ott.
Te verted le a szilvát éretlenül
a fáról, és te tap...
Szente B. Levente: Morzsák a terítetlen asztalon
magas, domboldal alatt lakunk,
a város idelent - látod
odafönt a temetők,
az ég öleli őket.
nekünk már csak a hiány fáj, mondta nagymama
se filozófus, költő, se szakács, orvos, festő
vagy szerető, se múzsák, se kávéház,
szétesnek, buta lázadásba fúlnak,...
Paulovics Tamás: VALÓSÁG? ÁLOM?
Valóság volt az a szivárvány vagy csak álom.
Fölragyogott az alkonyi égen azon a nyáron.
jött a vihar kékesen cikázó villámaival, jött,
tépte a nehéz lombokat, szaggatta a fákat,
tiporta a virágokat, ríkatta az édesanyákat.
Talán percek se teltek, fölléle...