2025-01-09
vers 10
Szentjánosi Csaba verse
Az idő ellopta Apámtól a kapát,
most a felejtés műveli meg a határt,
olyan bánatos a templom nagy harangfeje,
feltámad a szél, pedig temetni kellene,
már nem a tehén megy haza, hanem a ház,
minden beteggé lett itt, mert elmúlt a láz,
de a rózsa nem, nem ...
B. Tomos Hajnal: JÁTÉKFILM
Tűzijáték a nyolcadikon,
levegőbe ugró luxuskocsik,
kitárt végtagokkal repülő
szenes alakok -
csupa unalom,
a borzadály futószalagon
gyártott díszletei -
valakik program szerint
szoktatnak a tűz, a vér
a korommá omló józanság
térélményéhez:
ha esetl...
Paulovics Tamás: Csak a csönd
Alkonyodott, föllángoltak a felhők.
Az este ráborult a kertre. Elfáradtam.
Az út véget ért, a kapu zárva.
A redőny leeresztve.
Kopogtattam, aztán dörömböltem
és dörömbölt bordáim mögött
a riadt kis állat.
Nem nyílott a kapu,
nem tárult az ablak.
Csak ...
Oláh Tamás: A legszűkebb körben
...S a szűk körben, mely centrumáig tárul
a mindenségnek, hol Dis tartja székét,
örök keserv az árulóra hárul.”
DANTE ALIGHIERI
LA DIVINA COMMEDIA
(Babits Mihály fordítása)
Mikor egyik neved elfedi a másikat,
a magány végleg rád csukódik,
szűkü...
Cserenkó Gábor: Önző
A nyomodban lépegettem, most meg itt vagy valahol a mellkasom mögött.
Egyébként létrejött az agyamban is egy fiók, belőled.
Szintakkora, mint a gondolkodást vagy az érzékelést jelző központom. Alap.
Valószínűleg, amikor melléd ültem le, akkor történt, hogy ...
Márkus László: Szőlődombi poéta
Elbóbiskolt tán a csőszünk?
Asztalán nyitott konzerv,
száraz kenyér, kopott kanál,
bicsak egy pohár vörösbor.
Jól megférnek a repedt pipával,
meg újságba bugyolált fedelű,
francia kockás füzetével,
melybe olykor verseit rótta.
Nem túl gyakran s csak úg...
Németi Rudolf: Légszomj
Egy meg nem kezdett párbeszéd
lezárul most a délutánban.
Minden út megszakad feléd.
Minden délkörön nyár van.
Vakító aszály, tikkadás
és légszomj. Mikor érhet véget?
Ki itt megrekedt, soha más
utat már nem remélhet?
Soha már azt, hogy felszakad
a tűz,...
Albert Zsolt: Gondolatjel
Hideg hangon
koppan a kapun
gyémánt gyűrűd
s altat arcod.
Álmunk az ágyon
szelíden szalad
forrón fakadó
rügyet ragaszt.
Párnákba puhult
szunnyadó szavak
hálóingre hullik
az alvadt alkonyat.
Fáklyával futok
a suttogó sötétben
lángjában látlak
s ö...
Szente B. Levente három verse
* Faringató *
faringató
szél-erős karjaid,
között csókillat.
* Akkor is *
tócsák mélyét
akkor is tapostuk –
valahány évesen.
* Tollpihe *
szivárvány-tél, alant
jégtenger, szél-feszület –
tollpihe mosoly.
***
Szente B. Levente alkotásai a Lenolaj.h...
Hegedűs Rita: CV
Gének játéka vagyok én
láthatatlan drót-fonat
Neuronok pókháló szövetén
feszülő békés indulat
pitvarok és kamrák odvában
megbújó szövet
véreres zubogó völgyben
száguldó meggypiros köret
Vagyok aki vagyok
párolgó harmatcsepp
lélektől lélekig ázó
boro...