2025-01-09
vers 10
Szente B. Levente: (és vége)
miként a hajnal is,
ha szorosan átölel
mint szobádban a régi árnyak,
a fogason néma sorban a kabátok
szekrényedben vállfák,
színes ingek és egy nyakkendő árván
naponta nézed, számba veszed,
emléked távozóban, pedig az egyetlen kincsed
levelet már nem v...
Oláh Tamás: Tárgyaim
Köszöntenek, mint régi ismerőst.
Székem karfája karomhoz hajlik
Nekem panaszkodik,
Ágyam, ha virradatkor kitaszít
Nyikordul egyet,
Bögrém kezembe simul
Hízelegve,
Cipőkanalam
Mikor lehajlok velem jajdul.
Memóriám is tárgyaknak
Kiszolgáltatva működik....
Csák Gyöngyi: Életjelek
Színeivel, illatával
mint betartott ígéret
tárul elő a tavasz,
vad zöldekkel a fákon
levéltetves levéláradat.
Micsoda életjelek
az ébredező tájban
ég felé ívelő foltok:
szabadmadár szárnyak.
***
Csák Gyöngyi alkotásai a Lenolaj.hu oldalán...
Paulovics Tamás: Babilon
,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,
a házak roskadoznak a ragyogástól "
Bánki Éva
Szülővárosom, Babilon...!
Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,
szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid
ezerszer meg ezerszer láttam.
Hatalma...
Keszthelyi György: Napszilánkok
Ébredéskor úgy tűnt, szétesett a nap,
aszfalton kopogott a tervek hiánya.
Jótevők jöttek kenyérrel és liszttel,
egymást taposták a vacogó nyulak.
Számolgatok néha - hátramenetel,
döglött órákon Krisztus is rám köszön.
A váróteremben erkölcs és ösztön,
e...
Shogór Susana: Kék
mint a dermedni készülő tenger tükre
mint a jegygyűrű ultramarinkékje
mint kétségekkel gyötrő alkonyon
a homályos kórházi ablakon
mégis áttörő remény
mint tiszta vízbe cseppentett tinta
mint az íriszek rebbenő szirma
mint anyukám búzavirágszeme
mikor b...
Nászta Katalin: Idéző
* 90.-edik éves édes szülémnek *
könny-egű szemed
fehér karod ívének erejét
homlokod bronzfényű ráncait
őszbe vegyülő hajad
szelekkel szembefeszülő tested
engem vállaló kínod
téged – mással összehasonlíthatatlant
az életre marakodó küzdelemben
néha kö...
Kapui Ágota: Visszajátszás
* Anyámnak *
Robbanj a pillanatba szelíden
ne hagyd győzni a csendes árulást
ne halld a csörtető kis hangokat
s az összehajló szándékot ne lásd
ne hagyd hogy arcodat a feledés
--emlék hóhéra-- eltörölje bennem
és tiszta tőkén ragyogjon a kés
ne hagyd h...
Márffyné Horváth Henrietta: anya-kép
irigykedve fogtam a kezembe
a régi zöld műanyag hajlakk spricnit
két vézna copfomra óvatosan
rászuszogtattam egy-egy cseppnyit
a matt ezüstös púderes tükröt
kiloptam a fonott fülű ridikülből
kéklő porzó szemfestékes ujjal
nagylánnyá mázoltam magam
féli...
Szentjánosi Csaba verse
Az idő ellopta Apámtól a kapát,
most a felejtés műveli meg a határt,
olyan bánatos a templom nagy harangfeje,
feltámad a szél, pedig temetni kellene,
már nem a tehén megy haza, hanem a ház,
minden beteggé lett itt, mert elmúlt a láz,
de a rózsa nem, nem ...