2025-01-09
vers 10
Márffyné Horváth Henrietta: Duna-parton
Még most is az orromban érzem
a Duna, a rozsdás vas és a felhevült beton illatát,
mikor a kavicsos rakpartra lesétáltunk apámmal,
leültem a Naptól felforrósodott vascölöpre,
és félve gyönyörködtem az olajzöld örvényekben.
A hajamat a szél borzolta, lúdvér...
G. Szabó Ferenc: Eljön az a nap
Amikor örvendünk a fák árnyékának
És nem a másik vak szeme vigasztal
Úgy élünk majd, mint az apró bogarak.
Érezni fogjuk az illatokat
Megértjük a csend gondolatait
Nem vágyunk piramisok rejtett kincsei után
Együtt rajzolunk gyerekmosolyokat.
Nem leszünk...
Sárhelyi Erika: Mezítlábas
Hervadnak lassan a ballagók csokrai,
a május futtában sarkamra tapos.
Kiderül, beborul – örökké esteledne.
Az idő bolond, a szerelem viharos.
A nyár szétterít egy nagy, kockás plédet,
hanyatt fekszik rajta a semmittevés.
Szempillái mögött eltűnik a város...
Nászta Katalin: Igazán
neked köszönjük
hogy élünk
édes jó anyánk
az élet mostohán
bánt veled
sorsod cipelned
otrombán bojkottált
de édes volt szigorod
és könnyű lett a nap
miután átvettük
intő szavaidat
míg képtelen volt
felfogni elménk
szívünk tudta
értünk indokolt
a...
Szuhay-Havas Marianna: Optimizmus előtt
mindig van valami
fodrozódó unalom
felhajtott szélein ami
túllóg azt se uralom
tehetetlenné tesz a kívül
mert onnan jön
lehetetlenné a belül
az a sok kacat ön
marakodnak egy múló testen
de sok mindent tettem
akarat megrepedten
ahogy magamba estem
f...
Albert Zsolt: Altató
Látom a holdat
éjjel a hintán
lábai lógva
álmokat hint rám.
Sárga pocakkal
fénye a mintám
szárnyai bontva
angyal kacsint rám.
Látom a házak
ajtaja némán
zárban a kulccsal
csendre vigyázzál!
Paplanom dallam
vele takarjál
párnám csak halkan
horkol...
B. Tomos Hajnal: ZÁRT VILÁG
Mily csodásak
a fényben úszó partok,
kikötött, soha nem alvó
luxusjachtok,
festékbe vont, aranyos nők
és tükrös limuzinok -
jó a drága pezsgő
s a válogatott tengeri gyümölcs,
de még jobb
az örökre megvont határ,
mely engem mindből
mindig kizárt.
**...
Paulovics Tamás: A VÉN GAZDA
Sírván siratja pusztult gazdaságát
a vénülő gazda. Bírta, amíg bírta.
Az idő, az évek átlépkedtek rajta.
Nyolcvanszor látta a diófák virágzását,
zendülni zöld vetést, fecskék búcsúzását.
Hallgatta a nagy pelyhű, puha hóesést.
Tanyájából csak a kemence ha...
Fellinger Károly: DAMASZKUSZ
A labirintusban menetrendszerűen
közlekedik az idő, közben mindent
leltárba vesz, a hajózáshoz
nélkülözhetetlen csillagokat is,
utasszállító repülőgépeket,
az egyikben a megoldás
összehányja magát,
tériszonya van akár a halálnak,
olyan mint a focipályá...
Fellinger Károly: AZ
örökkévalóság fája alatt
felgőgicsél a folyó
törzsében bölcső bábateknő terem
tisztaságunk védi a ránk szálló por
zöld védőhálója fölött a sorsnak
keresve végzete kinyújtott kezét
a biztosat amire számíthatunk
történjék bármi megmagyarázhatatlan
*
Fel...