2025-01-09
vers 10
Hornyik Anna: Szigliget
régmúlt idők lehelete
járja be az ódon szobát
fák ágai köszöntenek az
évszázados ablakon át
madarak csicseregnek
antik íróasztalom kopottas
fiókjaiból a szél szelíden
üdvözöl s belélegzem
az ókort és a manapságot
nyugalomból jönnek a
gondolatok, a mu...
B. Tomos Hajnal: MIKÖZBEN
Miközben folyamatosan tanullak,
történeted egyre bonyolultabb,
vad csermelyek rajzaként
ráncaid futnak,
rejtőznek előlem
valami merev álmosolyba.
Miközben folyamatosan érek,
sűrűn hálóznak be
az idegen áttétek
s mi eddig annyira vonzott,
mint megunt ...
Kovacsics Zsuzsanna: Hajszálon
Elengedem a múlt kezét
lidérce bús
álommadár
az égen lassan
tovaszáll
s egy hajszálon függök
újra én
a mindenség
végtelenbe tűnő
kék egén.
***
Kovacsics Zsuzsanna összes alkotása a Lenolaj.hu oldalán
Oláh Tamás: Somlói galuska
Mindenekelőtt elfogadjuk a régi igazságot, mely szerint mindenki úgy álmodik, gondolkodik és cselekszik, ahogy eszik. Erről vallanak ízlelő szemölcseink, kiválasztó mirigyeink, kérdezzük csak meg ajkainkat, nyelvünket! Az íny gyönyöre az emberi test titkos mél...
Márkus László: Adj még!
Adj! Adj még!
Adj magadból!
Gátlástalanul!
Egyre többet,
egyre mohóbban,
míg vér serken,
fog csikordul,
s könnycseppek
gördülnek.
***
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
B. Tomos Hajnal: KIS TENYÉRBENÉZÉS
Ó, a szelek !
Ők aztán tudják,
mi a valós képírás -
egy éjszaka alatt
átgyúrják akár a Szaharát is -
ahol ma Himalája volt,
ott reggelre tengerfenék.
Mit tehetne hozzá ehhez
egy embertenyér?
***
B. Tomos Hajnal alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
B. To...
Paulovics Tamás: A platánfák
A platánfák már kétszáz évesek,
hajnalonta velük beszélgetek.
Egy ős-öreg fa fehér, hűvös
törzsére simítottam tenyerem,
az öreg platán megérzett valamit,
lassan mesélni kezdett nekem.
A platánfák még emlékeznek
a zúgó vizekre, melyek szerte hordták
sír...
Mórotz Krisztina: Egyezzünk ki döntetlenben
* Nyírfalvi Károlynak, odaátra *
Kimentem a rétre keltikét festeni.
A patakból hoztam vizet a keltike
lilás és fehér színéhez, de megláttam
a pettyegetett tüdőfüvet és a gólyahír
sárgáját, a víz jó lesz azokhoz is.
Olyan nagy a csönd. Szeretted volna ezt...
Mészáros László: Álmaimban…
Mint kimért kenyeret, követellek; mint friss forrásvizet, szomjazlak.
Átlényegülés és éppúgy öncsalás ez, mindenség-körüli pályára állva,
az egyetlen felmérhetetlen ellipszisen, ahol nincs másik oldal,
csak a végeláthatatlan űr, ami mégiscsak belefér ama eg...
Cselényi Béla: Forráselemzés
Túl a szomjúságon
marasztalom szájamban
a kielemezendő borszéki vizet.
Milyen ízű?
Mi van benne?
Mit gyógyít?
Nem értek hozzá,
csak kikristályosodik tőle
fejemben valami veretes mondat:
“Zubog az elnyomatásban.”
***
Megjelent a Káfé főnix irodalmi é...