2025-01-09
vers 10
Szirtes András: CSAK CSENDBEN
Csendben a némaság
Hangtalan csipog
Lábatlan harang kong
Ütőtlen tétlen
Szél egy helyben
Ég a földben
Tűz a vízben
Fényalagút végén
Sápad a sötétség
Frissen fáradt
Hold árnyéka
Pisszen
Fejjel lefelé
Fordított fák tövén
Jegyben jár
Az él-halál
B...
Para Olga: Szívkosár
üdezöld remények
virulnak benned
ifjúság
rózsakelyhe
rőzse kap lángra
egész szívem benne
igazi tüzek szerelmek
égnek lobognak benne
beérett aranyalmák
beérett álmok
tele a kosár
kicsorduló édes nedű
üres a kosár
hófehér csend benne
(Sepsiszentgyö...
Fellinger Károly: Rész és egész
A tapasztalat,
akárcsak a
frissen
leaszfaltozott út.
(Ha újjászületnél,
tűzbe mennék érted,
mondja a széttört
porcelánbabának.)
Kitárt templomajtón
át besurranó
madártoll
az idő.
(Bizonyítási kényszere van.
Létrát szab,
kötelet fon,
ami nem ér
...
Paulovics Tamás: VÉGIG, VÉGIG A TISZA-GÁTON
Egy madarat röpítő júliusi
hajnalon indulj el Szentesről
egy könnyű kis kerékpáron és
menj végig a Tisza-gáton
röpülj át a hídon
suhanj át a szivárványon
igyál egy jó pohár bort
a barátodnál Bokroson és
röpülj röpülj a Tisza-gáton
egy könnyű kis kerék...
Oláh Tamás: Ha megéred…
Hajnal kergeti, sötét dajkálja,
gurul az égen a tűzgolyó.
Miért nem gondolsz
az utolsó lépésekre,
a napra, mikor nevedet
a némaság szalagjára hímezik,
mikor visszamaradt tested már csak
bomló anyag, semmi más,
s kitakart lelked az ítéletre vár.
...
Paulovics Tamás: EMLÉKEZÉS
Éjfél után, hajnal előtt,
álom és ébrenlét határán
mikor csak a bagoly éber,
emlékképek peregnek előttem.
Egymásra tolulnak, tornyosulnak.
Ízek, illatok, szagok, hangok,
érintések megújulnak.
A hangodra emlékszem,
a forró júliusi délutánra,
a leereszt...
Kapui Ágota: Ahol a feldobott kő
Ahol a feldobott kő földet ér
visszahullnék legvégül oda
a selymes porba mezítlábas sárba
a málnabokrok s körtefák alá
a kékszőlőtől illatos lugasba
mint verandánkon álldogáló árnyék
a perzsaszőnyeg rojtjai alá
az elfelejtett tiszta gyermekkorba
az and...
Shogór Susana: Törékeny
A tér egymáshoz koccanó
üres üvegpoharak
végtelen sora.
Fényes peremükön
gyűrűzik körben
az idő.
Pohár-magányba
szorult tér-időben
éljük
végtelenbe tartó
életünk.
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Kovacsics Zsuzsanna: Vitorlázás
Álmomban
futok a széllel,
napégette arcom
bátran dacol
a messzeséggel,
erős kézzel
fogom a kormányt,
tudom, jó irányba haladok,
nem zavar,
hogy nem látom a partot,
biztosan tudom,
hogy előbb-utóbb
célba jutok.
***
Kovacsics Zsuzsanna összes alkot...
Nászta Katalin: egynyári
ott legbelül
ahova senki sem jut el
ott születnek a vágyak
az ágyuk ott telel
mint a medve alussza
álmát s ha jön tavasz
már nyárra érve ébred
a lomha medvedal
kölcsön veszi és szól
a fülemülével
mint fény a lélekerdőn
a koronák között
s neked ének...