2025-01-09
vers 10
B. Tomos Hajnal: PÁROS TÁJ
Valamit megszerzett belőlem
a látvány,
amint tenger a parttal összeér
mint két egymásba simuló
hűs tenyér,
ottmaradt egyszer
ízekre szedett lényegem,
mint tettből a könnytiszta
értelem
s azóta mindent,
mit érintek, tudatlan,
látószög árnyalta kép,
...
Márkus László: a nő hét illata
gyöngyvirág
kislányként
csacsogásod
csal
szelíd
mosolyt
arcunkra
*
ibolya
tiniként
srácokat
csábítasz
táncba
*
jázmin
nőként
sokakat
viszel
majd
bűnbe
miközben
szíveket
taposol
össze
*
liliom
hű
társként
férjedet
emeled
egyre
fel...
Cselényi Béla: Számnevek verse
évszámok
szép emlékeim csuklócédulái
rossz emlékeim lábcédulái
mindent felcímkézek
megannyi utalás
elegendő csak egy számnév
s onnan eljutok akárhová
de hiába írnék sor- vagy tőszámneveket
senkit se boldogítanék
s gyászát se ráznám fel
csak lehunyom ...
Oláh Tamás: Nagyvárosi szimfónia[1]
A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.
A sebzett házfalak közt tör utat,
csiko...
Nászta Katalin: Múzsáknak
És mit mondjak még?
Ahogy Radnóti tárgyai
összenéznek...
emlékszel?
Úgy vagyok hálás az ihletért.
És mit mondjak még...
Szomorúak kik lent ragyognak,
de ragyogásuk idáig ér.
Őket is ismered.
Ki olthatná ki
ragyogásukat?
Mit mondjak még?
A reggel ve...
Albert Zsolt: Szakadt vitorlák
Úgy megy az idő,
hogy percekre törve
szótlan állva hagy,
pedig emlékszem
tegnap reggel
még jönni láttalak,
s mint ketyeg óránk
másodpercenként
évekre megáll,
vörösen égő szárnyain
égre száll a néha nap.
Kék tintában ázva
s lapjaimba zártalak,
de m...
Keszthelyi György: Záróra
Keseregni illik
a kajla fák tövében.
Annyi kő, vésett, fekete tetem,
évszámok, névsorok, statisztika,
vigyázzállásban, kötelező módon,
mert erre késztet a csiszolt nosztalgia.
Pedig itt egyetlen lakó sincs,
halmazállapotok vannak, statikus kötődés,
sej...
Almásy Zsuzsanna három verse Nyírfalvi Károly költő, író, a Lenolaj.hu szerkesztőjének emlékére
Utánad maradt
Karcsi
Nem tudom mikor és hol érnek el szavaim
De villámként küldöm őket utánad
Szaggat a szél és őrjöngve sikít az eső
Madarak köröznek némán a kémény körül
Szárnyuk reményvesztetten feszül a vihar ellen
A szobában meleg van és csend és b...
Mórotz Krisztina: Ritmus
(tanítás fiamnak)
A földből kikelő búza, a szakadékba
lezúduló víztömeg, az ég kemény
és mély kékje, a duzzadó szőlő:
egy és ugyanaz mind.
A zöld szín ezer árnyalatának
tobzódásával csillognak a mezők.
Ritmusra táncol minden: a szántóföld,
a paraszt sz...
Hajnal Éva: Se szó, se dal
Szempillám mögé rejtelek,
szívemben még lángoló kutak,
minden létezés hangja hív,
most mégis hallgatok.
Nem kell már semmi,
se szó, se dal,
csendszólamok zengnek dallamot,
nyitott tenyerem a semmiben kutat ...
... talpad nyomán hűvös csend andalog.
**...