2025-01-09
vers 10
Gősi Vali: Mindörökké ősz
Megint úgy érzed, vége már…
Oson az ősz elől, szökik a nyár,
nyomában fénytelen sötétség terem,
és a fekete, ködfátylas éjeken
megcsikordul benned újra a félelem,
ahogy a kozmikus éteren
a holtak - küldte elmúlás árnya vár,
les rád lopva, hidegen, ezen ...
Csák Gyöngyi: VÉGKIFEJLET
Nyár
Szomjazik a föld.
Hiába, nem tudok több
esőt csinálni.
Vád
Kardélre hány a
vérengző szó, hiába
suttogja: szeret.
Sóhaj
Milyen nehéz meg-
tartanom arcod nemes és
büszke élét.
Korbács
Suhintja akár-
hogy levelet hoz, fakaszt
ezer virágot.
Kí...
Shogór Susana: Hívogató, szép üzenet
ne érkezz bármelyik vonattal
akkor gyere amikor a peronon várlak
ne hozz semmit
de magadat egészen
ne szólj
csak ha igaz a hangod
ne viselj álarcot
nem igénylem a maszkot
vesd ki magadból
a gőg köveit
forraszd be
mardosó sebeid
szükségtelenek a tár...
![Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]](http://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/05/ferfi_zakos.gif)
Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]
( a lírikus definíciója )
Egy borús, töprengő arc mögött óhatatlanul költőt sejt az ember.
A fekete kalapkarima árnyéka a keskeny orrnyergen úgyszintén rímgyanút kelthet.
Ámde megtörténhet, hogy korabeli szépiafotó sajátos patinája
Kubikost,
Írnokot,
Hul...
Oláh Tamás: A költő arcai
A fiatal Baudelaire[1] arcán
még minden vonás vonzó,
szemöldöke
lágy ívben enyhül,
s élénk pillák fölé borul,
fekete, elrévülő mély szeme
simogatóan ölel át
karcsú testet,
csípők párnáit követi,
s lágyan, fürkészve hull
árnyas völgyekbe,
az ironikus...
Paulovics Tamás: FOHÁSZ
Mióta eszméltem álomvilágban éltem.
Hol jó a jó és rossz a rossz,
fehér-fénylő az igazság,
pince-mély fekete a hamisság
Ó én mindig jót akartam,
ami végül rosszá változott
és arcomra rákövült a szégyen.
Ó Uram adj még időt és erőt,
helyrehozni amit elr...
Nászta Katalin: A kocka titka
csak aki nem akarja
az nem tudhatja mi lakik bennem
nem vagyok rubik kocka
akit ha kiraknak hat színben ragyoghatna
a belsejében ha szétszeded
nem találod a lényeget
elrejtette aki alkotta
s titka kimondhatatlan
de odaadta neked a burkát
amivel kedved...
Fellinger Károly: KISGYEPFÖLD
a nyugalom kiöltött nyelvén
parázslik békességünk
Illés szekerén heverészünk
az ég az istenadta ég meg belekékül
árnyékunkba is belelépünk
cipőnkre ragad valami belőlünk
a mindenséget elvehetik előlünk
maga a nyár
úgyis csak álommá őszül
*
Fellinger ...
Hajnal Éva: résnyire
résnyire nyílt ajtó a világ
bőrömön még apró szótagok
messzeségtől görnyednek a fák
félős sóhajok
sóhajtáson messzeség figyel
apró félős görnyedő világ
résnyire nyílt ajtó bőrömön
hulló szótagok
görnyednek már bőröm rései
messzeség az ajtóból figy...
Sapa Brown haikui
Belemerültem
magamba egész mélyen
s Te ott szuszogtál.
*
Gyűrött ágyamon
felejtett illatodba
temetem magam.
*
Pókhálón harmat.
Cseppjei siratják a
vergődő legyet.
*
Járdára gurul
a hajnal kormos fátyla
fénnyel labdázik.
*
Forró kávémba
egy dar...