Bejegyzések betöltése…
Címoldal > vers

vers 10

Kapui Ágota: Nem lázadsz már
Read more

Kapui Ágota: Nem lázadsz már

Mint szellőrózsa szirmain a fény arcodon heveny tavaszi láz iránytűd, az éhes szerelem tömlöc-tükrében még porig aláz Nem lázadsz már ha asztalod tele és szuszogástól duzzad vánkosod és napjaid parazsán pecsenyéd és étektől forró a lábosod A szavakon rágódhats...
Cseke Gábor: Mit őröl?
Read more

Cseke Gábor: Mit őröl?

Mit őröl az imamalom? Nagy dumákból lisztet vajon? Vagy csak szavakat szecskáz apróra megállás nélkül monoton szorgalommal buzgón mint rejtő mócsingja majd visszaszórja közénk és hull a szó-por fejünkre vállunkra szívünkre s hirtelen valamiért csak elszomorodu...
Keszthelyi György: Javallat három felvonásban
Read more

Keszthelyi György: Javallat három felvonásban

Cseng-bong a pohár, reped a palack, lelkem rajta, nincs adjonisten, nem szólok senkihez, magammal nézek farkasszemet. Borotválkozunk, nők, férfiak, hinduk, négerek, színehagyottak, így, kipofozva vagy szót értünk, vagy megbolondulunk. Mert ősz közeleg, fekete ...
Sapa Brown: Úgy
Read more

Sapa Brown: Úgy

(Kedvesemnek) Ahogy a fűzfa lombja a vízre hajol, ahogy a víz tükre zsenge széllel dacol, ahogy a sok hullám a szelíd parthoz ér, úgy szeretlek, úgy várlak én. Ahogy a madarak fel az égbe szállnak, ahogy a levegő a szárnyuk alá kap, ahogy vitorláznak és röptük...
Szekeres Nóra: SZOMJÚSÁG
Read more

Szekeres Nóra: SZOMJÚSÁG

Gyönge gallyak téli, hideg fényűzése ez: törékeny gyöngysorban remegő, tiszta esőcseppcsodák. Szabályos ívük szabálytalan ágak érdes pontjain köt, testük puha görbéjéért fehér napsugarak versengenek: fényüket megtörve-megsokszorozva csak ők hozhatnak csillogás...
Keszthelyi György: Visszafordult gondolat
Read more

Keszthelyi György: Visszafordult gondolat

Vissza tudod-e csalni a buja parkot, a filagóriát, a fúvószenekart, az elektronikus túltengéstől mentes szigetet – amely még gyógyítható volt? Megemészthető, szabályos városszelet. Összeragasztott, szürke játékkockák ropogós magvában, ha csak mint embrió: ös...
B. Tomos Hajnal: A kasza
Read more

B. Tomos Hajnal: A kasza

Ott csüng a kasza a csűr kapuján, mint régen, hogy kéznél legyen, ha napkeltekor indulni kellett - mikor még dér pillogott, gyöngyözte útját a tisztáson s szemében izzottak a csillagok. Ó hány nyersen hersenő rend fekszik már mögötte, hány nyár tűnt tova, mint...
B. Tomos Hajnal: Februári tébláb
Read more

B. Tomos Hajnal: Februári tébláb

Mintha nagybeteg lenne a Nap nem moccannak a fények – lanyha a pillantás s az előgyártott tények. Befele fordulnék, kemény a párna – mintha ma és sohanap senki sem várna. *** Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap B. Tomos Hajnal csángó mag...
Szuhay-Havas Marianna: Takarásban
Read more

Szuhay-Havas Marianna: Takarásban

Felhő gondolja, játszik a Nappal, a Hatalom minden pillanattal. Finom érintés vállamon kezed, és a saját teóriád hiszed: valami nagy árnyékában vagyunk, Ember-énünk lett erre válaszunk, már elfeszülnénk, mégis maradunk. Szárnyak nélkül el hogy indulhatunk? Maj...