2024-05-19
Vadmalac félpercesek 10
Gergely Tamás: Őszi gondolatok
Vadmalac előbb a Tölgy alá nézett. November elejére a fa levelei leszálltak a földre, s minthogy szél nem fútt, széles kört írtak le, takarták be a sárga lapokkal. “Öröm nézni”, gondolta Vadmalac.
Ám akkor a tekintete fennebb kúszott, és meglátta a csupaszon ...
Gergely Tamás: HARSÁNY
Mutatóujját a hüvelykjéhez közelítette, s kezét arca elé vitte, de Komája nem értette meg.
Akkor meg szólt: - Húzd le a hangot! Túl harsány vagy.
A Koma viccre akarta venni: - Bocsánat, otthon felejtettem a hangfogómat.
Minthogy vicces válasz nem érkezett, ...
Gergely Tamás: Kinek a gyertya?
Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik…
Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös...
Gergely Tamás: KÖNNYCSEPP
A könnycseppet akkor érezte meg, amikor az már az orra nyerge felé gördült. Két csepp volt különben, páros, az egyik veszélyben, hogy lefele az arcán keresztül a füle irányában tűnik el. Míg a másik megáll az orra és a pofacsontja közti gübüben.
Azt, hogy az ...
Gergely Tamás: BEAKADT
Dusa Ödön* emlékére
Vette le a kalapját, és akkor beakadt, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. A színházban a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csak nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, ho...
Gergely Tamás: VADMALAC ÉS JUHARFA, MEG MALACKA
Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel.
Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a f...
Gergely Tamás: A kiválasztott
Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba.
Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el.
- Nem jó megöregedni! – e...
Gergely Tamás: ÍR KÁVÉ
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bük...
Gergely Tamás: ÁLOM
Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől.
Lehetett tehát bármelyik a kettő ...
Gergely Tamás: ÖREGSZIK
Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott:
- Az időjárás?
- Szomorúság ért?
- Megbántottalak?
Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát:
- Itt ülök a lakásomban. A ked...