”Látod!”, kérdezte Vadmalac. Kissé hangosabban a szokásosnál. Fel volt ugyanis hevülve. A lelke. De a teste is, gyöngyözött a homloka, nedves a sörénye. Komája nem ismert rá. ”Ott! Ott!”, mondta, mutogatott. Komája megfogta csuklónál, azaz elülső lába bokáját...