Eres kezekkel simogattál. Ízületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Akkor jó a tészta, ha elválik az edény
falától, mutattad a titkot továbbadók
arckifejezésével, ám csak a szemedben
bujkáló mosolyra tudtam figyelni. Kecses
mozdulattal vitted fel a kézkrémet, ahogy
cseléd korodban eltanultad a zongora-
művésznőtől. Az utolsó tésztát egy keddi
napon gyúrtad. Kifehéredett bütykeidre
koncentráltam, hátha így el tudom terelni
gondolataimat a pupilládban kigyúlt
mécsesekről. Hiábavaló igyekezet
volt. Épp akkor váltál el az edény falától.
***
Legfrissebb hozzászólások