Maróti Ildikó 10
MARÓTI ILDIKÓ: Kétezerrel több
Kétezerrel többet kaptam vissza, szólok az eladónak és mutatom is. Rám néz, és lassan, tűnődve kérdezi: Kétezerrel többet kapott és most visszaadja? Furcsa a tekintete, ahogy tetőtől talpig végigmér, nem tudom, mire gondolhat. Még hallom elmenőben a hangját, a...
Maróti Ildikó: Vedd el, amire szükséged van!
Vedd el, amire szükséged van! - írta egy kislány a lap közepére, és rajzolt is mellé csillagokat, ceruzát, labdát, és könyvet.
Nekem is meglódult a fantáziám, de aztán rájöttem, hogy megvan mindenem.
Egy kisfiú, aki már két hete megírta a levelét a Mikulásnak,...
Maróti Ildikó: A szívről
Legszebb ajándék az aorta, mert szívből jön, mondanám a férfinek, aki szívműtétéről mesél, az aortáját kellett kicserélni, mert elvesztette rugalmasságát, bármikor szétrepedhetett volna, nagyon ritka betegség, húzza ki magát. Einstein szerint a gravitáció Iste...
Maróti Ildikó: A lélek határáról
Menj, és járj be minden utat, a lélek határát el nem érheted, olyan határtalan, gondolta Hérakleitosz, és gondoltam én, miközben a Nyugati téren várunk jó régóta, és jó sokan a metrópótlóra. -
- Mi van itt, háború? Bejöttek az oroszok? - kérdezi a végre beérke...
Maróti Ildikó: Az állatokról
Az iskolában tavaly járt egy madarász is. Ízesen vidékies hanghordozása sokáig téma volt a gyerekek körében, mutatványai hatására páran állatgondozók szerettek volna lenni, a többiek csak bámulták, mennyire ért a madarak nyelvén.
Pár órára foglalkoztatta a gye...
Maróti Ildikó: A népmesékről
Azt remélem, H. Bosch mester megbocsájt nekem azért, mert itt festménye nem színhelyes, sőt, elmosódott, hasonlóan a tegnapi kirándulás tájaihoz a ködös hegytetőkön, illik annak a hét csodás, izgalmas magyar népmesének a hangulatához is, amiket este olvastam. ...
Maróti Ildikó: Gyerekek között lenni
Amikor egyszer a bizonytalan formájú kerékszerűségre az elsős alkotó azt mondta, hogy ez egy olyan valami, amit akárminek el lehet képzelni, a gyerekek csalódottan álltak arrébb, de én nagyon megörültem. Eszembe jutott Weöres művészet-definíciója:
"A művészet ...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt ...
Maróti Ildikó: A lebegésről
Hát az hogy lehet, hogy lebeg a vízen, kérdezi egy szúrós szemű hölgy az uszodában. Megmutatom, hogy kell, nagyon finom érzés, mondom, de hogy neki műtötték a lábát, de nem is kell hozzá semmilyen lábmunka, és mindenki megtanulhatja. Hajthatatlan. Pedig majdne...