2024-11-14
Márkus László 10
Márkus László: Fohászok – Triptichon
Szívem nyitott a
jóra. Uram, vezesd hát
imbolygó léptem.
* * *
Hozzád kiáltok
jó Uram: Te hallod hangom
s elcsukló dalom!
* * *
Hatalmat adj most
Ó, Uram, legyőzni ma
gyarló önmagam.
*
Forrás: Teaház a fogyó holdhoz
Márkus László: Sármányének
Nyírligetben
apró sármány
magot keres
bodza ágán.
Hogyha talál
hívja párját,
meg az egész
pereputtyát.
Csivitelnek,
csipegetnek,
búbolgatnak,
veszekednek.
Ha jóllaktak,
messze szállnak,
pici patak
hűs partjára.
Vizet inni,
megfürödni,
...
Márkus László: A nagy utazás
Ha átkelsz majd
a Sztüx folyón,
minden emléked
a túlparton marad,
vágyaiddal, szerelmeiddel,
verseiddel egyetemben,
s bambán tűröd,
hogy Kharón kivarázsolja
néma ajkaid közül
utolsó obulusodat is,
miből jegyet válthatnál
a Parnasszus
fürge Pegazus...
Márkus László: Montázs
Lábaim tétova nyomán
megbotlik a ősz ecsetje,
színpompás montázsán
fekete pacákat ejtve,
miközben odvas fatörzs
rejtelmeit fürkészve
piciny gombákat csodálok.
A Tettye szikár fái közt
bújócskát játszó
hűs, hajnali fényben
megkiabál egy rátarti,
vi...
Márkus László: Az Éj jó barát
Jóságos, fekete madár az Éj
gyógyító szárnyával mindig megtér
elfedve mindent, mi bántott nappal,
bár legyőzi a majd virgonc hajnal.
Bódítja lelkem, sosem csapodár,
nem hagy el soha, hűséges hozzám.
Naponta vívok sok kemény csatát,
de reggelre mindig ...
Márkus László: Merengő
Sámándob hangja szól fejemben,
szemem hamvadó parázsba révül,
torkom dióág füstje kaparja,
ősz fejemre kósza pernye hull.
A holdfénnyel fröcskölte táj
fanyar szénaillatban hentereg,
búvalbélelt estémet lopakodva
bársonyba tekeri a mogorva éj.
Szere...
Márkus László: Villanások
Múlt, jelen, jövő,
minden csak villanás,
mit elménkből vetít
agyunk a világra,
fehér vászon
vagy vaktükör
egyre megy,
tetszhalott minden
s míg meg nem mozdulunk,
vízió is marad.
Márkus László: filmszakadás
álmom óceánján
futtattam zátonyra
magam magam
ott
hol a kéklő mélység
éles szirteket törik meg
s tarajos hullámok hada
gyepálja kezdetek óta
szüntelen
partra vetett testem
halfarkasok csipdesik
fehér lelkemet is
vér lepi el
fövenyen aszalódó
porh...
Márkus László: Tata-nyavalya
Elvásott játékok
hevernek a porban,
ásó, lapát, kasza
rozsdás idők óta.
Feledett emlékek
punnyadnak a múltban,
régi jó pajtások
félhomályba bújtak.
Csak a reumám új,
az nem marad veszteg,
meg az aranyerem,
miből házat vesztek.
*
2016.07.03....
Márkus László: A lélek panasza
Ó, mond Uram s Teremtőm,
miért fordítottad sötétbe
kanyargó ösvényemet
és miért versz jéggel,
amikor cserfes patak
töklapus partján kanyarogva,
egyre csak futok hozzád,
hisz te jól tudod,
csupán pihenni vágyom.
Bús sorsom emlékmorzsáit
újra meg újra ...