Keszthelyi György 10
Keszthelyi György: Ahol a holló
Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között.
Az, aki fekete ruhába öltözött
igényeit is a szemétbe dobta.
Bújócskát ...
Keszthelyi György: Arcod egy szegen
Hálószobám egy
üres fogadó, csukott
szempár elfekvő zárójele.
Egy szóköz megmaradt,
sok mondat itt hagyott,
torkomban füstölgő, tolató
évek - és kezek tördelése.
Igényem testhossznyi,
sötét öltönybe való.
Arcod egy szegen: áldozat.
Időtlen ez az út, ez a huzat...
Keszthelyi György: Gyónás
Angyalokká válhattunk volna.
Igen ám, csakhogy képzeletem
súlya is meghatározatlan,
szóval belül dekadens vagyok,
mint a zsoltár – mint az ólombánya.
Érzelmeim görbéje, mint a láz
skizofrén vonala – össze-vissza,
le és fel zuhan, kapaszkodik,
nejlonzacskóban ...
1955. augusztus 20-án született Keszthelyi György erdélyi magyar költő, író, grafikus, festőművész
Isten éltesse!
Idősebb korában kezdett el írni, főleg verseket, de prózát is. Ugyanakkor autodidakta módon festészettel, számítógépes grafikával is foglalkozik. Verseit közölte a Látó, a Korunk, a Várad, az Irodalmi Jelen, a Szabadság, a Káfé Főnix, a Lenolaj...
Keszthelyi György: Szemrevételezlek
Légy hadüzenet. Első lövedék,
megtizedelt, nyomorék nemzedék.
Légy robbanó hegy, hömpölygő láva,
akasztott zsiványnak rángatózó lába.
Légy basszus, violin, disszonancia,
megkövült istennek leánya, fia.
Légy parasztnak beteg, bicegő szekere,
szétesett templomna...
Keszthelyi György: Holt nyelvek estélye
(annak, aki ma is érti)
Volt egy olyan szintetizált napszak,
amikor az élet egy volt a halállal,
nem érdekelt a gyalogátkelőhely,
csak körvonalad ott, az utcasarkon.
Azt hittem akkor, a Nap az egek csúcsa,
köszöntöttelek, de azt is alig,
mint aki sejti a kez...
Keszthelyi György: Válaszd ki a másik házat
Látom, képlékeny a domb,
idomul esőkhöz, fákhoz,
halottaihoz.
Megrepeszti a falat,
mint gyász az óraüveget.
Ne öltözz azért feketébe —
most forró a nyár és kegyetlen,
de az autóbusz megvár
és letesz a közeli hegyen.
Ott megtudod,
miért éget a víz,
miért zuhog ...
Keszthelyi György: Emlékkönyv
De jó lenne az örök, mi őrködik
és időtlenül átörökölhető.
Régi lejtőkön régi házak,
rácsok és kutyák, cigarettafüst,
mámoros napok vetetlen ágya
s az a rejtély, hogy itt vagy, de mégsem.
Riasztó csengőt hordtam magammal,
nyomunkban voltak a lesifotósok,
gyűrt...
Keszthelyi György: Téma a sötétben
Úgy látok, mint a vak ---
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje ---
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíborvörös kör...
Keszthelyi György: Hódolat
Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Első...