2024-12-25
Kapui Ágota 10
Kapui Ágota: A csendek csendje
A karácsony a csendek csendje,
imáink rendje, szánalom,
e zsoltárhangú éjszakában
a télnek súlya vállamon.
Mi várunk még a virradatra,
- a térdeplőn üvegszilánk –
és sírásod betölti lényünk,
és megnyugvás borul miránk.
*
Kapui Ágota (Sepsiszentgyörgy, 1...
Kapui Ágota: Begubódzó
Magoncok bújnak horpadó földbe,
- mocorgó álmok, fázós csírák -
embrió csöndbe zárkózó esték,
zsugorodik a világ.
Gubóba kékült lepkényi létünk,
- hibernált lélek, pondró-magány -
gőzölgő teánkat ringató csésze,
cukorba rejtett talány.
***
Kapui Ágota (...
Kapui Ágota: Ébredés
tintába mártott tollhegy ma a hold
az éjszaka kiborult kalamáris
bakacsin csöndbe burkolt álmaink
nyakán hurok a kék csillag-kaláris
szorul az éj sötétje s közelebb
kúszik az öntudatlansághoz
s a reggel éppen jókor érkezik
új megváltást és naprakész magányt ho...
Kapui Ágota: Készülődés
piros bogyó galagonyaágon
ki a legszebb ezen a világon
kinek arcát kicsípte a dér
fázós reggel hamar utolér
ki csücsül a galagonyaágon
ki fütyül oly szépen e világon
kinek kékül fagytól keze-lába
ki szór magot üres madárházba
kecskerágó hervadoz a réten
érkezi...
Kapui Ágota: Halottak napja
(almanachba)
Tudjuk, hogy álmaink csődje e kurta valóság,
félelmeinket elsimogatják bennünk a fák,
belül burjánzó őserdők mérgezte tájak,
vérköreinkben mocorgó ösztönvilág.
Részvéttől nedves pilláink alatt az árnyék,
magunkat szánjuk a szóval, mi másokra hull,...
Kapui Ágota: Ötvenhat
Konok kutyák
elvérzett életek
a szabadság a kapukon kívül
szögbörtönök
elrontott négyzetek
körön belül a kor hatalma ül
parancsszavak
akasztott reggelek
és besúgott bujkáló nappalok
lódenkabátba
rejtett fegyverek
a düh voltál de békéd én vagyok.
Kockakő
szivár...
Kapui Ágota: A csoda
A feltámadás vélt csodája
az elgurított sziklakő
a torinói leplen átüt
a vérben áztatott idő
A költő hallgat verse préda
betűkre szedi a világ
a mindenség egy szűk egérlyuk
a hit helyén a balgaság
Mi mind e szent csodából élünk
a hétköznapok kenyerén
és Kriszt...
Kapui Ágota: Arad
Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit söpri m...
Kapui Ágota: Agapé
vedd ezt a sorsot legyen a tiéd
tenyeremből e morzsányi világot
a tányér szélére tolt gondokat
a bőtermő remények szigorú torán
a megcsalatott vágyak szüretén
vedd és szegd meg bátran
fájdalmaink
emészthetetlen kenyerét
az egy és oszthatatlan életet
a vágyak o...
Kapui Ágota: Őszi enteriőr teával
Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek
kályhádban szikrakölykök laknak
fény-kukoricát pattogtatnak
faladon árnyék ákombákom
alkonynak rongya leng az ágon
teás kancsódnak lóg az orra
mintha csak oly sok gondja volna
tenyered vackán ül a csésze
fel...