Előttem imbolyog. Akkor is, most is, mindig. Bukdácsol, kívül az időn, de legalábbis a peremén. Fején sapkának tapló. Bal kezében ezüst rádió, lóbálja, bömbölteti. Kiszökött az intézetből. Nem tudni, kihez beszél. - Hogy tetszik lenni? Kellemes Húsvétot! – ...