2024-11-14
Hornyik Anna 10
Hornyik Anna: Iluska országa
Iluska politikát játszott a konyhakövön. Volt város, falu, folyó, hegy, síkság, erdő, minden-minden. És voltak emberek. Szegények és gazdagok. Iluska volt a főnök. A gazdagok kirabolták a szegényeket, amikor pedig már sok volt az összeharácsolt pénz, adtak Ilu...
Hornyik Anna: Őszi pillanatkép
egy dallam hagyja el ajkainkat,
fölém hajolsz, asszonyoddá válok,
múzsáddá, kit elrejtenél emberek elől,
az égnek megmutatnál,
az illatod, a keresett, védelmező illatod
a fészek, a rejtelmek fuvallata,
mely a békébe noszogat -
kivetkőzök minden rétegemb...
Hornyik Anna: Imázsok és túlzások
Pár évvel ezelőtt felhívta az egyik ismerősöm a figyelmet, hogy az emberek egyre kevésbé képesek az önálló gondolkodásra, és egyre inkább képtelenek arra, hogy meghallgassák egymást, vagy hogy egy témáról - neadjisten - két percnél tovább beszéljenek. S ez nem...
Hornyik Anna: Optimizmus – tankacsokor
Földbe temetett
Angyal kukacos ajka
Csókkal szórja be
A meg nem áldott eget
Felette bárány legel.
Kopár érzelmek
Sivár teteje mögül
Lomtalanított
Gondviselés visszhangzik
Egy gyermek imádkozik.
Szélcsendes tenger
Sziklaszagú virágok
Éneklő szöc...
Hornyik Anna: Egy város emlékére
Romok homokbuckáin
kapkodva épülnek a pillangóházak,
egykoron még tündöklött az értéket
rejtő történelmi táj…
több népnek, nemzetnek és
nemzedéknek kincse…
a pusztítás velőbe talált.
Nincs újra, nincs visszaút,
csak egy határozott megállj!
S talán akk...
Hornyik Anna: Már tudom…
igaz a béke
a béke igaz
nincs más
csak a béke
mely igaz s
az igaz mely
béke
nincs feltétel
nincs tét
béke a lét
lét a béke
igaz a lét
s a lét igaz
Hornyik Anna: Egy kiállítás margójára – életmű, vagy műélet?
Egy hónapja terveztük, hogy elmegyünk A kiállításra, amelyre két ingyenes belépőt kaptam. Hol én dolgoztam, hol ő dolgozott hétvégén, sehogy sem tudtuk összeegyeztetni az időpontot. A hétköznap is szóba esett, de tudtuk, hétköznaponként nem érdemes elmenni, me...
Hornyik Anna: Nem az a lényeg, hogy
én mit gondolok,
míg írok, rímeket faragok.
Hanem, az a fontos,
hogy neked mennyire pontos
a mondatom, mi – álszentség
lenne, ha tagadnám – neked
íratik.
Lehet, könny mossa most arcom,
de lehet, nagyot kacarászom,
nem mindegy? Te, aki olvasol
engem, ...
Hornyik Anna: Egy könyvbemutató margójára – sietek
Elevenen hullanak a hópelyhek a sötét éjszakai égboltból. Az utcákat ellepik a gyémántok, az autóbuszmegálló kies. Az úttest túloldalán álldogáló, melegen mosolygó házból egy vékony árnyék tűnik elő, matat a kézitáskájában, igazgatja vastagon kötött sapkáját. ...
Hornyik Anna: Kérdőn
Kérdőn nézel rám viaszos zöld
szemeddel, átsuhan a gondolat
fejedben: nem vagy elég jó nekem.
Csak nem szeretném haláltusám,
a megelőző jó életünk nélkül,
könyörtelenségben átélni veled.
Kérdőn sírsz eltörött vállamon,
könnyelműen magad hibáztatod,
s...