2024-11-14
Hornyik Anna 10
Hornyik Anna: A rőzse
Amióta az eszemet tudom, a rőzse fogalmával foglalkozom. Édesanyám, egy szűk közösség ismert rőzsegyűjtője szerettette meg velem a rőzseelemző szakmát és képezte ki éleslátásomat, így gyermekkorom tavaszán már meg tudtam különböztetni a rőzsét az élő faágtól, ...
Hornyik Anna: Nehezen indul a nap
Lustán kavarognak a felhők,
szürke fátyol borul a földre,
nehezen indul a nap
a mindennapi teendőkre.
Akadozik a lépcső,
s a kéztámla ragad,
csusszanna a lépés, ám
sorsrontó a pillanat.
Zakatol, megáll a villamos,
a troli unottan jelez,
lassan fel ke...
In Memoriam Nyírfalvi Károly
Gyors hír: meghalt. Olvasom először: ez vicc? Olvasom másodszor: ez biztos vicc! Olvasom harmadszor: És ha mégsem vicc? Igaz, a művészvilágban gyakran előfordult, hogy holtnak nyilváníttatta valaki magát, hogy alkotásai kelendőbbek legyenek, de ő… ő nem viccel...
Hornyik Anna: Gyarló ember
Álmodom, hogy száguldok az éjszakában,
álmodom, hogy száguldok a napfényben,
ó, miért nem lehetnék madár, ki ura
a földnek s a végtelen égnek?
Álmodom, hogy úszok a tenger felszínén,
álmodom, hogy úszok a fellegek tetején,
ó, miért nem lehetnek egy csend...
Hornyik Anna: Művésznő
Kezdett enyhülni, és Márta úgy gondolta, az időváltozással az ő élete is könnyebb lesz: nem kell aggódnia a fűtés és a fázás miatt, nem fogja megvonni magától a kedvenc édességét, hogy ki tudja fizetni a számlákat, újra felveheti a kedvenc nyári ruháit, a kevé...
Hornyik Anna: Mindegy
Éveken keresztül a megszokott, legrövidebb útvonalon jött-ment a munkából. Reggel fél kilencre és délután háromkor, metrón, két állomás. Esőben, hóban, kiskabátban, kiscipőben: öt perc a metróig, három perc a munkahelyéig és vissza. Kifli vagy bécsi perec, ese...
Hornyik Anna: Emberi érintés
Szépen, lassan összeaszalódott, úgy, hogy nem is vette észre. Arcán a keserűség és kilátástalanság ráncai kezdtek kirajzolódni. Szeme ugyan még csillogott, mert lelke mélyén még gyermek volt, de a teste megmakacsolta magát, és mindinkább az életének – semhogy ...
Hornyik Anna: Rövidek
Ködben zúgolódik
a kérdésözön,
választ várva álldogál.
Kérdések nélkül,
válaszok között
felébred a nyugalom.
Körülöttem csend,
a feszültségnek
sebe sebesen heged.
Színes papírok,
ecsetek híján,
üresen visszanéznek.
Hornyik Anna: Tava(sz)-él
Mint a védtelen sziget
az óceán közepén,
mint az ébredő vulkán
a hegy ormán,
újra felrobbannak a
betűk bennem.
Az álmos fehérséget
felváltja a sárga és a kék,
lekiáltom az égről
a szabadság
szürke fellegét.
Hallomások és látomások
között újra ébred...
Hornyik Anna: Gondolat (egy tanítás margójára)
Mint minden más, szavakból, hangokból állok, minden porcikám, rezdülésem, gondolatom.
Feladatom csupán annyi, hogy megtanuljak minél több szót, hogy felismerjem és ráhangolódjak annak az egy szónak az egy hangjára, melyből eredek.