2024-11-14
T. Ágoston László: A mindenható pártbizottság
Emléktöredékek újságírói pályámról
Az újságírás mindig csábító hivatás volt az irodalommal kacérkodó ifjak számára, hiszen olyan nagy nevek hívogattak e pálya felé, mint például Ady Endre, Móricz Zsigmond, vagy Karinthy Fri-gyes. Igen ám, de akinek a káderl...
Hajnal Éva: Búcsúzkodó
Lám, komótosan körbeér a nyár is,
ékes csipkefüggöny, lágyan szöszmötöl,
mint fénygyöngyökből felfűzött kaláris,
amely karcsú nyakam ívén tündököl.
Míg lassulnak a szívből-nevetések,
szürke alkonyórán zárom ablakom,
nézd, langaléta árnyak feketéllnek...
Kik az euskarák?
A spanyolok így nevezik őket: Vascos, önmagukat viszont így mondják: euskaldunak. Nyelvüket meg így mondják: euskara vagy eskuara.
A baszkok ők, Nyugat-Európa egyetlen nem indoeurópai népe. Valóban, a baszk nyelvet már hangzásra sem tudjuk ismert indoeurópa...
„Igen méltányos és igazságos dolog, hogy míg a betegségek és a bánat fertőző, semmi sem terjed olyan járványszerű gyorsasággal, mint a nevetés és a jókedv.”
Charles Dickens (/ˈtʃɑrlz ˈdɪkɪnz/, Portsmouth, 1812. február 7. – Higham, 1870. június 9.) angol író gondolata
Kapui Ágota: Királyok királya
Szent István királyhoz
Királyok királya, létünknek támasza,
ostromlott egeknek késik még válasza…
Válladon, hátadon országod gondja ül,
néped a ma elől múltjába menekül.
Teremtés gőgje és irtásnak undora,
új hited mákonya, ó hited óbora,
lelkedből kiirt...
Shogór Susana: A láthatatlan
a zöld kerítésen rozsdásodó vasvirágban
ismeretlen kezek koptatta kilincsben
egy ablak foszladozó függönyében
az út mentén növő ecetfa levelében
vasúti sínek között virító pipacsok között
a déli napfény fák ágain reszkető fényében
látom bujdokolni nyugta...
Hornyik Anna: A seftelő
Mindenki seftel. Én is. De az én árum nem látható, ára mégis van, sőt, nagyon borsos ára, amelyet megelőlegezett bizalommal fizetek. Olykor pénzt is költök a saját magammal kötött üzletre, de nem az én zsebembe folyik a pénz, hanem azokéba, akik segítenek neke...
„Beérik a hiány.”
Gergely Tamás ((Brassó, 1952. augusztus 19. ) erdélyi magyar író, újságíró, a Lenolaj.hu szerkesztőjének és állandó szerzőjének gondolata.
Gergely Tamás: DONÁL
Hát igen, hol kóricál most a lábam, az enyém? A metró elsuhant, mobilomból az elem kifogyott, meg se állíthatom tehát a vonatot, le sem szállíthatom a lábam, egyáltalán, kinek telefonálnék? A Jóistennek?
”Jóist…Ja. Tizenhét, pardon.”
Mert azt még könnyen elf...